Protestáns Tanügyi Szemle, 1936
1936 / 4. szám - Dr. Boross István: Didaktikai törekvések a latin nyelvtanításban
150 Dr. Boross István: Didaktikai törekvések a latin nyelvtanításban. jó tankönyvet kíván. A humanisták általában igyekeztek, hogy a megkövesedett régi könyvek helyébe újat írjanak. Nyelvtani szabályokból minél kevesebbet, csak a legfontosabbakat felvenni. Kikel a nyelvtani szabályok bemagoltatása ellen. Egész röviden szerkesztett magyarázatra egv-két példa, mint Horatius is kívánja. A beszélgetésekbe való bevezetés s a nyelvtan legegyszerűbb szabályainak rövid ismerete után azonnal valamelyik Íróra kell rátérni, s az olvasmányt kell a beszéd gyakorlásában felhasználni. Az olvasmány folyamán kell a már átvett nyelvtani szabályokat jól begyakorolni, s egyúttal előre készülni a nehezebb feladatokra. Ekkor kezdődik a gyakorlatok írása, ami a latin nyelvi oktatás igen lényeges része. A dolgozat legyen értelmes, ízléses, szellemes ; a mondákból, állatmesékből, közmondásokból, de csak olyanokat, melyek a tanulóknak tetszenek. Se teljesen kifejtve, se egészen szárazon, minden utasítás nélkül ne adjunk, emeljünk ki néhány körülményt, hogy szokják meg a biztos cél felé irányítást. Néha lehet puszta tétel is, hogy Önállósághoz szokjanak. Igen helyes észrevétele Erazmusnak, amire a mai nyelvtanítás is helyezkedik, hogy a nehezebb szabályokat fokozatosan tanulják áz ifjak, olvasmányaikról készítsenek kivonatot és jegyzetet. A tanárnak az induktív eljárást teszi kötelezővé. Készíts tervet, hogy minden órának meglegyen a maga teendője -— mondja Aegidiushoz írt levelében. A gyönyörködtetésnek, vidámságnak, nevetésnek szintén megvan a maga helye és fontossága a tanításban, ez a megállapítása szintén felhiv bennünket pl. a Juventus latin tréfáinak és könnyebb szövegének fordítására hébe-hóba. Általábah a latin nyelvoktatásban ma is eredményesen felhasználhatók gyakorlati tanácsai és utasitásai. Ezt az eljárást sokáig nem fogták fel a maga didaktikai jelentőségében. Pedig ez az eljárás fejleszti az értelmet kellő begyakorlással. Sokat olvastatnak latinról magyarra, szétszedik az olvasmányt szabálykeresés végett, de biztos ismereteket ez sem ad, a memóriát nem fejleszti s az egész látására nem szoktat rá. Túlságos analízise kizárja a szintézist. Mindent az iskolában tanítva filozófusokká neveli az ifjúságot, de az alapfogalmakkal nem lesznek tisztában. Túlzása mindkét eljárásnak nyilvánvaló, mereven egyik sem alkalmazható. Ami megmerevedik, az a módszer nem jó. Új eljárás után néztek. Egyesíteni akarták a kettőt s így jött létre : a direkt módszer, ami abban áll, hogy meg kell előbb kedveltetni a tanulókkal a latin nyelvet. Beszélgetés útján gyakoroljuk a latint és a könnyebb olvasmányokon keresztül. Kérdéseket adni fel, s rövid válaszokat adni. Ez azonban, mivel készen adja a dolgokat, abba a hibába esik, mint a dedukció, komoly elmélyedésre ez sem alkalmas, elsekélyesedésre vezet. Nem sarkal aktivitásra, s a közvetlenség elvének túlságba vivése a pontos és szábatos nyelvtanulás eredményét veszélyezteti. Modern nyelvnél alkalmas, ahol nem a tudás, hanem a beszéd a fontos.
