Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 5. szám - Belföldi és külföldi lapszemle

228

Belföldi és külföldi lapszemle.

hangot használ, s a baj okát a zsúfolt osztályokban és a tanári munka szaporodásában látja — mint jelenséget beteges tünetnek látja, mely mindig előfordult. — Tettamanti Béla a harmadik birodalom művelődésügyéről számol be. - — Eleven Forgácsok-rovat egészíti ki ezeket.

Magyar Középiskola 3—4. sz. Várkonyi Hildeband : „A nevelő éthosza és pszichológiája“ cikke folytatását adja. Sziklay Aladár : ,,A névmagyarosítás és a középiskolai tanárok“ lelkes hangú cikke megszívlelést kíván a mi tanárságunknál is, mert mint szalmaláng lobbant el a lelkesség, s egyes köröket egyáltalában nem érintett. így ír : „Annyira át vagyok hatva a névmagyarosítás fontosságától, hogy bátran merem hangoztatni : helyeselném a törvény- hozás olynemű intézkedését, amely kötelezővé tenné minden állami vagy egyéb közhivatali funkcionáriusra nevének megmagyarosítását. Elvégre ; aki valamely magyar közület kenyerét eszi, annak még ily módon is bizonyságot kell szolgáltatnia áldozatos magyar érzéséről.“ Áll ez különösen a nevelőkről, kiknek jó példa adásával kell elől jármok.

Magyar Tanítóképző 3. sz. Veress István : „Az ifjúságtanulmány lényege és módszerei“ cikkét kezdi, befejezése a 4. számban olvasható. Barcsai Károly, evang. hitsorsosunk „Meseszövés“ címen a gyermek hajlamainak kifejlesztéséről elmélkedik ; Lux Gyula, a német birodalmi tanítóképzés új alapelveit ismerteti. Rozsondai Zoltán hitsorsosunk a nyári fizikai értekezlet megállapításairól számol be. — A4, sz. Ihász Ferenc soproni ev. tanítóképzőintézeti tanárnak „Magyar nyelvünk védelme középfokú iskoláinkban, kiváltképpen a tanítóképzőkben“ a jelenségeket adja : rontja az írók tömege is, a népnyelvet is kikezdte ez a métely ; ellene elsősorban az iskola tud küzdeni, a tanárság jó példával, főleg a magyar tanár, kinek felelősségérzettel kell munkáját végeznie. — Jankó László Rozsondai Károly soproni képzőintézeti tanárnak, továbbá Mezősi Károlynak a történelemtanításról felvetett kérdéseihez szól hozzá. Rozsondainak a kisebbségi kérdés nagyobb felkarolását kívánó indítványát helyesli.

Kereskedelmi Szakoktatás 8. sz. Csia Lajos, református vallástanár r „Kereskedelmi szakoktatás és vallástanítás“, erre feleletül hozott Takaróné Gáli Beatrix-féle cikke érdekelhet minket elsősorban, erre más helyen adjuk meg szakemberrel a választ.

Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny 7. szám. Kárpátfalvl (Kurinszky) József „Földrajztanítás az irredentizmus szolgálatában“, Fles József „Mérővessző a munkáltató tanításban, a mértantanítás szolgálatában“.

Evangélikus Népiskola 4. számainak szokott mellékletei közt Gárdonyi Zoltán és Kapi (Králik) Jenő kartársaink értékes szerzeményei szerepelnek, A 4. sz. „öreg bajtárs az öreggé tisztesedett bajtársról“ címen Krug Lajost, a szerkesztéstől és egyesületi vezetéstől visszavonult nemes munkást búcsúztatja Benedek Vince.

Ilarangszó folytatja iskoláink kezdett képsorozatát ; Miskolci jogakadémia (11. sz.), budapesti gimnázium (14. sz.), soproni líceum (15. sz.) soproni tanítóképző (16. sz.). Csak nem látjuk a sorrend megállapításában az elvet. Evangélikus tanártestvéreink figyelmébe ajánljuk a 16. számból „Ág. ev.“ című cikkecskét, s nekik is szól ez : „Tanuljuk meg helyesen használni a nevünket, hogy megtanulják a kívülállók is.“ „Szerintünk leghelyesebb, ha egyszerűen „evangélikusának, ünnepélyesebben pedig „evangélikus keresztyén“- nek írjuk, hívjuk és hivattatjuk magunkat.“ Erre kérjük a testvér reformátusokat is.

Evangélikus Családi Lap 11. száma a pesti magyar egyház igazgató-lelkészének évi beszámolójából az iskolaügyről szóló részletes fejezetet közli mindenki tanulságára.

Evangélikus Élet 12. sz. Evangélikus arcképek rovatában Kramarcsik Károlyról, a rozsnyói gimnázium igazgatótanáráról, erről a hazafias profesz-