Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 41 A könyv 14 fejezetre osztva Bulláéinak azokat a kisebb munkáit közli, melyek részint elszórva egykorú lapokban, folyóiratokban ielentek meg, részint pedig hagyatékában kiadatlanul hevertek. Majdnem 100 dolgozatát egészben, vagy önálló részekben olvashatjuk ilyen módon összegyűjtve egv kötetben, amely lehetővé teszi, hogy áttekintést nyerjünk ennek a ritka szellemnek tartalmáról és írói tevékenységéről. Ezeken kívül vannak — természetesen — kiadott önálló, nagyobb művei, amiket Sárkány életrajzában felsorol és még hagyatékában levő, kidolgozott, terjedelmes munkái, valamint sok kötetre menő, kétségkívül, nagyérdekű és értékű naplói. (L. a könyv 95—98. lapjain ,,A professzor otthonában“ c. közleményt.) Napvilágot látnak-e ezek valaha, vagy elvesznek a tudománvra és az utókorra nézve? Mindezeket látva és tudva, hagy méltánylással kell meghajolnunk Ballagi kiterjedt irodalmi munkássága előtt. Kár, hogy tehetségét és tudását jóformán szétforgácsolta és nem egy vagy több mestermű írására összpontosította. Neve így még ragyogóbb fénnyel tündökölne a magyar irodalom és tudomány egén. Igazi monumentális munkájának (Buda és Pest a világirodalomban) is csak az I. kötete jelent meg. Itt a kezünk alatti könyvben tárgykörök szerint rendezve bámulatot keltő anyagát és bőségét találjuk a történettudományok csaknem valamennyi ágának. Objectív tudomány és ismeret, subjectív érzés és élmény egy eredeti, képzett elme és csodásán fogékony, impulsiv lélek benyomását teszik reánk benne. Olyan ez a könyv, mint egy változatos, színes, gvönyörködtető, de egyúttal oktató kaleidoskop. Látjuk benne a szerző független gondolkozását, szenvedélyes igazságkeresését, bátor szókimondását, sui generis önálló ítélkezését, amely, ha olykor nem is tetsző, s talán nem is könnyen magvarázható, de mindenkor tiszteletreméltó. Ballagi születésénél, neveltetésénél, családi hagyományainál fogva liberális szellemű vallásban, politikában, tudományban. Mondhatni szinte túlzottan liberális. A magyar letűnt, liberális korszaknak keménykoponyájú, dacoslelkű és lobogó temperamentumú képviselője. Ezt látjuk és olvassuk ebből a könyvből is. Mint a magyar függetlenség zászlóvivője harcolt az országgyűlésen a könyvben közölt olvan beszédekkel, amelyek ma is időszerűek, értékesek és tanulságosak. Érdekes megfigyelni azt a hangulatot és lelkületet, amely hazai tájképeiből és külföldi útleírásaiból kitűnik. A magyar föld, a magyarság izzó szeretete árad belőlük, de egvszersmind a liberalizmus nemzeLi határokon túllépő, a széles humánumba merülő felfogása is. És ő, amit érez, amit gondol, azt azon módon fejezi is ki. „Nálam a nyelv nem arravaló, hogv gondolataimat elleplezzem“, írja e könyvben egy helyen (85. 1.). Nem titkolja, hogy a németet nem szereti, de a franciáért rajong. Sok magyar ember érzett így a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben. Ő akkor járt Strassburgban, amikor a németek hatalma alá visszakerült : „Amit Strassburg egykor elvesztett, az idén visszanverte, de nincs köszönet benne“, írta a látottak felett elbúsúlva (1872). Később is (1899) ellenszenvesen szól a németekről és egekig magasztalja a franciákat : „Franciaország úgy tett, mint ama mesebeli pelikán, az önfeláldozás halhatatlan symboluma : szíve vérével táplálta gyermekeit, az emberiséget“. (495. 1.). Vájjon így gondolkoznék és így írna-e ma is? Sokat lehetne a könyv tartalmáról írni. Olyanokat is, amik pedagógiai szempontból fontosak. De mindenkire nézve leghelyesebb a személyes im- pressió. Tolle, lege ! Itt csak a figyelmet lehet a tartalmas kötetre reáiránví- tani. Legföljebb még azt említhetjük meg, hogy részünkről különösebb érdeklődésre tarthat számot a könyv „Eggházi dolgozatok“ c. harmadik csoportja, ahol, főként a magyar protestantizmust illetően, értékes ismeretanvagot találunk. Vannak bennük, mint általán a könyv több dolgozatában, az újabb históriai kutatások következtében egvben-másban túlhaladott részletek, de még mindig sokat tanulhatunk belőlük, sőt történeti forrásokul is használhatjuk őket. A hálás tanítványok, kétségkívül, szolgálatot tettek összegyűjtésükkel és kiadásukkal a magyar szellemnek, tudománynak és irodalomnak. Azt hiszem, protestáns iskoláink könyvtárai igyekeztek, vagy ha még nem
