Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Hazai irodalom
42 Hazai irodalom. tették, igyekezni fognak a könyvet megszerezni. Ajánlom figyelmükbe. Általában kívánatosnak tartom, ha minél szélesebb körben olvassák és tanulmányozzák a nagyon érdekes és értékes kötetet. S. Szabó Józsej „lirös vár a mi Istenünk“. A „Harangszó“ evangélikus néplap jubileumi számának ünnepi külön melléklete. 96 oldal. Jó és hasznos munkát végeztek a szerkesztők, Túróczy Zoltán és Szabó József lelkészek, amikor ezt a füzetet a huszonöt éves munka ismertetéseként ajándékul olvasóik kezébe adták. Azok a cikkek, melyekben az evang. egyházi és iskolai élet jelesei szólalnak meg, megelevenítik a múltat, elénk tárják a küzdelmes jelent, s fényt vettek a jövendőre. Az egyházi életnek összes munkaterülete szóbakerül ezekben a cikkekben, miként a „Harangszó“ is minden időben gondot fordított s fordít arra, hogy az egyházi életről teljes képet adjon. Minket pedagógusokat örömmel tölt el az, hogy ebben a füzetben az ifjúságnak is hely jutott. Bár szívesen láttuk volna, ha az elemi iskolai oktatással kapcsolatban a cikk írója kis statisztikát is adott volna. A középiskolákról dr. Bánkúti Dezső ír szakértelemmel, arról sem feledkezvén meg, hogy adatokkal is szolgáljon. Főiskoláinkról is találunk egy rövid ismertetést, sajnálattal vesszük azonban tudomásul, hogy a miskolci jogakadémia méltatására egy sort is elégnek tart a cikk írója. Tanító- és tanítónőképzésünkről is lehetett volna szó. Az ifjúságnak egyházépítő szeretetmunkájáról nincs egyáltalában megemlékezés, pedig biztosan van ilyen munka is, tudomásunk szerint nem egy evang. középiskolában működik Ifj. Gyámintézet, vagy Luther Szövetség eredményesen és sok lelki áldással. A jubiláló „Harangszó“ s külön kiadványa mellett nem mehetünk el szótlanul, köszöntjük benne az evang. egyházért munkálkodó testvért, s szerkesztőire és hű munkájukra továbbra is Isten megsegítő áldását kérjük. r. I. Evangélikus magyar arcképcsarnok. Budapest, 30 oldal. E címen dr. Szi- gethy Lajos a Budapesti Evang. Leánygimnázium Gyámintézetének megbízásából és kiadásában néhány szót ír azokról az evangélikus, illetőleg protestáns kiválóságokról, akiknek arcképe (mellszobra) a Pesti Deák-téri testvéregyházak dísztermének ékessége. Bocskai István és Illésházy István falfestményeiről szól először, majd három félszázadba csoportosítva a többiekről : 1787-től mai napig vezet minket a Függelékben közölt helyrajz alapján. A lelkészek közül megemlékezik így Molnár Jánosról, ki még három nyelvet beszélt, Kalclibrenner Józsefről, Lang Mihályról, az ország papjáról : Székács Józsefről és vejéről, Győry Vilmosról, majd Doleschall Sándor Edéről, az egyház százéves történetének megírójárói; Schranz Jánosról, Horváth Sándorról, s végül a nemrég elhunyt Kaczián Jánosról szól. A világiak sorát Liedemann János Sámuel nyitja meg, báró Podmaniczky Károly, a tanító Willerding Jakab, az adakozó Glosius Dániel, báró Kochmeister Frigyes, Fuszek Tivadar folytatja. Végül az egyház nagyasszonyai közül Beleznay Miklós generális felesége, Podmaniczky Anna Mária a legrégibb, kinek képe itt van, gróf Teleki Józsefné Rótli Johanna minden evangélikus iskolában legismertebb, hiszen alapítványának kamatait oly sok jeles diákunk élvezte a háború előtt; a legújabb a jótékonyságáról ismert nagyasszony, Haberern Jonatánné Liedemann Róza. Mindenki tanulsággal forgathatja e kis füzetet, melyet az ismert szerző tőle megszokott világossággal állított össze, s melynek kiadásával az említett Gyámintézet igazán értékes belmissziói munkát végzett. K. Évkönyv az 1932—33. és 1933—34. iskolai évről. Szerkesztette : Loschdor- íer János szakfelügyelő-igazgató. Megjelent: a Budapesti székesfőváros IX., Mester-utcai Irányító polgári iskola kiadványai sorozatában, Budapest, 1934. A múlt század pozitivista világfelfogását szolgáló, csak az észt fejlesztő, ismeretközlő iskolát ma már teljesen kiszorítja az elsősorban érzelmekre ható, élményeket teremtő, tevékeny, embereket nevelő „munkaiskola“. Ezt a pedagógiai irányzatátalakulást figyelheti meg az érdeklődő tanár,
