Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 39 MEGJEGYZÉSEK. A nyelvtisztító inozjjalom és az iskola, E címen Papp István (Hatvan) örömmel emlékezik meg arról a miniszteri rendeletről, amely szerint a Magyarosan mozgalomról minden tanári karnak egy értekezletén kellett megemlékeznie. Megállapítja, hogy termékeny gondolatok fogják e fontos munkát megindítani, s maga is ehhez járul hozzá cikkével. Ez elmélethez hadd járuljunk hozzá mi, a Budapesti Evangélikus Leány- gimnázium, gyakorlatból vett adatainkkal. Iskoláink ősében, a Deák-téri polgári leányiskolában már 1923-ban megalakult az önképzőkör keretében, majd attól különválva a Szép Magyarsággal Beszélők Egyesülete (Szembe). Jeszenszky Ilona tanár volt szervezője, most meg dr. Zelenka Margit tanár irányítja munkáját. Eredményét idegen szemlélők, köztük az iskolalátogatásra jött dr. Pintér Jenő főigazgató, értékelték leginkább. Arra törekszik, hogy szinte játékosan szoktassa hozzá tagjait, az iskola összes növendékeit, a tiszta magyar beszédre. Állandó ellenőrzés alatt állanak a tanulók nemcsak a tanári kar részéről, hanem minden osztályban két-két ú. n. Szembe-őr útján is, kik azután havi megbeszéléseken számolnak be eredményükről. A helyes kifejezést alkalmazva, mondatban, közmondásban, idézetben kell a hibázónak leírnia. Nemcsak az idegen szókat, hanem a rossz mondatfűzéseket is üldözik. Összejöveteleiken az Akadémia Magvarosan füzetéből olvasnak fel, majd tárgy és hangulat szerint alkalmas költeményeket szavalnak, pl. Ábrányi : A magyar nyelv. Székely Sándor: A magyar, Kölcsey: Himnusz. Dolgozatpályázatot is hirdettek, pl. tavaly : Mikor sikerült a Szembének híveket szereznem ? címen. Az osztályokban elhelyezett, növendékek pályázata eredményeképpen kifüggesztett felírások is figyelmeztetik az iskola növendékeit nyelvünkkel szemben való kötelességükre. Ilven felírások olvashatók : A magyar nyelv minden ajkon magyar legyen. Magyar a nyelvünk, magyarul beszéljünk. Ajkadról a magyar szó tisztán, csengőn szálljon, beszédedben idegen szó helyet ne találjon. Vigyázz nyelvedre, mert ne feledd : magyar leány a neved. Ott függ ezenkívül minden osztályban a Pesti Hírlap Nyelvőre, melyet kétes esetekben elővesznek és tanulmányoznak. Erről a munkáról minden évben beszámol az iskola évi Értesítője, így tette tavaly is ; sajnos, a tanárok sem igen tanulmányozzák az iskolák évi értesítőit, még kevésbbé a szülők. Szó esett az egyesület működéséről lapunk I. évfolyamának 4—5. számában, hol a leánycserkészet hazafias szellemével kapcsolatban történik említés a Szembe nyelvtisztaságért küszködő, úttörő munkájáról. Iskolám 50 éves történetét tárgyaló füzetemben a 33. lapon szintén méltón emeltem ki a kezdeményezést, mely egy évtizeddel megelőzte az Akadémia mostani megmozdulását. Most azért szólalok meg, mert remélem, hogy 13 évi gyakorlatunk segíthet másokat, s viszont mások próbálgatása javíthat majd a mi eddigi módszerünkön. De jegyezzük meg, hogy a Szembe egymaga semmit sem tudna elérni, ha az iskola egész tanári kara nem csatlakoznék munkájához. Merem állítani, hogy a mi iskolánk tanárai vigyáznak szavaikra, s aki esetleg nem vigyáz, éppen a tanulók s tanáraink közötti barátságos, szép viszony következtében bizony a buzgó Szembe-őr tanulók őket is kijavítják megfelelő formában, s a tanár ezt nem veszi rossz néven, hanem megszívleli még a kis tanítvány szavát is, hogy szép magyarnyelvünk tisztításához hozzájáruljon. Támogatom én is mint igazgató e munkát, úgyhogy a tanári szobában kiírom azokat a főszempontokat, melyeket a Magyarosan-folyóirat figyelembe ajánl. Ez évben még egy fontos lépést tettünk, mikor az előbb említett két tanár az iskolai leánycserkészcsapatnak szólt a Szembe munkájáról, s mondhatom, nagy hatást értek el náluk, annyira, hogy az országos vezetőség is bele kívánja ezt csapatmunkájába kapcsolni. Ugyanezt kellene tennie a fiúcserkészetnek is, hiszen célkitűzésével éppen szoros kapcsolatba hozható a magyar nyelv ápolásának szép munkája.
