Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Rezessy Zoltán: Az újabb nevelőirányzat néhány kevéssé kívánatos, de várható következménye
408 Rezessy Zoltán : Az újabb nevelcirányzat kevéssé kívánatos következményei_ ez mindenki előtt világos. Itt eredeti intenciónknak megfelelően arra szeretnénk csak rámutatni, hogy a nevelés, az életre való előkészítés, szempontjából mily kevéssé kívánatos következményekkel járhat, A mai reális életszemlélet és életkövetelmények így igen eleven kontrasztélményt keltenek az ifjú lelkében, ha a mai szellemileg, barokkcirádás iskolai levegőből ezekbe belecseppen, ami tagadhatatlanul némi keserű utóízt kelt a lelkében. Ez pedig a legkevésbbé lehet célja az ily egyébként sok munkát és energiát lekötő iskolai ünnepélyeknek. Az ezekkel együttjáró napos s órás elmaradások ugyancsak csökkentik a szoktatásra szoruló növendékek felelősségérzetét, (az óra úgyis elmarad stb.) s a rendszeres, kitartó türelmet kívánó munkára való ránevelés lehetőségét. A mi e tekintetben is puritánabb protestáns életfelfogásunknak, amit egyházi ünnepeink csekély száma is bizonyít, már alapvetően is jobban megfelelne egy ily irányzat érvényesülése, mely az ily alkalmak megrostálásával a megtartottakat inkább szellemileg gazdagabbakká, tartalmasabbakká, építőbbekké s így valójában gyümölcsözőkké és emlékezetessé igyekeznék tenni. Mindezeket összefoglalva, feltétlenül arra a megállapításra kell tehát jutnunk, hogy ezen legújabb, hogy úgy mondjuk modern,, reformszerű tanügyi törekvéseknek vannak olyan előrelátható gyakorlati következményei, amelyek a mai fokozott mértékben idő- és alkalomszerű követelményeknek, melyeket a középiskolából kilépő növendéknek az egyetem s az élet kérlelhetetlenül elébeszabnak, különösen a nevelés, de a tanulás szempontjából nem felelnek meg, sőt azokkal szöges ellentétben állanak, s melyeknek lényege, hogy a növendéket túlkényelmes helyzetbe hozzák, lehet, eredeti intencióik: ellenére, amiből aztán az ifjúfelébredés szokatlan keserű és súlyos következményű lehet. Ily értelemben van is igazság a szülők állandóan hangoztatott vádjának, hogy a középiskola, s az egyetem, ill. az élet közt túlnagy a szakadék, s hogy sok a középiskolából kilépő, tán jelesnek is minősített ifjú megtorpan, sőt el is bukik az önállósodás küszöbén. Én a magam részéről mindenesetre megértettem azt a művelt szülőt, aki egyszer azzal a kéréssel jött hozzám, hogy viselkedjem néha gyermekével szemben igazságtalanul is, hadd szokj a meg, hogy az életben ilyesmit is sokszor türelemmel és megadással kell elviselni. Kérelmét persze nem teljesítettem — legalábbis tudatosan—•, de igen jellemzően jut ebben kifejezésre, hogy a korszerűen gondolkodó szülők mit várnak ma már a nevelés terén a középiskolától. S hogy ennek bizony nagyon is létjogos érvényt kellene szerezni az egyébként oly sok reménnyel kecsegtető legújabb nevelő irányzatnál s az ebből sarjadó gyakorlati intézkedéseknél, ha ma még nem is egészen magától értődő feladat is mindegyikünk számára, de mindenesetre megfontolandó és életeleven probléma. Nyíregyháza. Rezessy Zoltán.
