Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Dr. Hamvas Gyula: Az időszerűség elve és a középiskola alkotó munkája
398 Dr. Hamvas Gyula : Az időszerűség elve és a középiskola alkotó munkája. A színek, az eleven formák, víg hangulatos motívumok a gyer- ,meki örömérzet táplálói. Az esztétikai fogékonyság, a lelkesítő öröm érzése megnyílhat történeti kép, történeti mozzanatok illusztrációival kapcsolatosan, íme a nemzeti elemek ismét részt kérnek, sőt erősebb érzés, erősebb hangulati hatás is felléphet ilyenkor, amiknek a ki- váltódása nevelési érték. Az esztétikai fogékonyság foglalkoztatója a népművészet is. Ennek formái és a gyermek lelki fokozata, egy síkba esnek. A szépnek az eleven színben, mozgalmas figurában, naivan, mesterkéltség nélkül való jelentkezése gyorsan megkapja a gyermek lelkét és esztétikai átéléshez vezeti. Ez majdan az etnikus vonatkozásokkal való későbbi összekapcsolódásnál értékes alap, az időszerűség elve szerint való nevelés fontos eleme... A nevelés teljessége felé való tekintet mondatja, hogy a gyermek most még egészen fel nem használható lelki jegyeivel is foglalkozzunk. Emlékezete verbális, tapasztalatinál nem keresi a valóságot, fogalmai nem megállapodottak, nem bevégzettek, jegyeik szerint hiányosak. A gyermek önző, ez az önzése az önfenntartás ösztönéből folyik. Lelki fejlettségének ez állapotáról tudomást kell vennünk, hogy ne történjenek kísérletezések a gyermek lelki alkatával és hajlamaival meg nem felelő ráhatásokkal, viszont lelki adottságai és fejlődési foka szerint előbbre vihessük őt hozzá illő élmények előidézésével. Ez a nevelésnek, az időknek és nemzeti érdekeknek is megfelelő álláspont. Körülbelől a 14. életév táján a gyermeket jellemző általános lelki sajátosságok elhalványulnak és elkövetkezik az ifjúság kora, melyben a nevelési módszerek is változáson mennek keresztül. Az időszerű nevelés elve az életszakaszban a pedagógia, de a jövő szempontjából is roppant jelentős fázist lát, a nemzet jövő védelme szempontjából pedig ez a kor a pozitív irányú alakítás, az erők tudatosításának kezdete. Így a gyermekből lett ifjú hibátlan lelki felépítése, az individuumnak is, de a nemzeti közösségnek is elvitázhatatlanul létérdeke. Talán ez életfázisban is esik legnagyobb súly a nevelő élet- tapasztalataira, melyek a mai viszonyok között a pubertás korszakában igen gyakran orvosi természetű megfigyelések felé hajlanak, másfelől pedig a lelki gondozás fokozottabb mértékét igényelik. A nevelés módszerének helyes megvilágítása céljából rá kell mutatnunk e kort jellemző néhány lelki jelenségre. Általános jellemzője ez időszaknak: a forrongó kedély, hirtelen lelkiváltozások, zavarosság, kiismerhetetlenség, mindezeknek a vonásoknak megvan a maguk fejlődéstani magyarázatuk, amely most a keretek közé nem tartozik. Az említetteken kívül azért is fontos ez az életszakasz, mert igen tekintélyes részt vesz el a középiskolai élettartamból, viszont tekintélyes mértékű és súlyú ismeretanyag vár ez időszakban befogadásra.
