Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Dr. Hamvas Gyula: Az időszerűség elve és a középiskola alkotó munkája
Dr. Hamvas Gyula ; Az időszerűség elve. és a középiskola alkotó munkája. H99 A tanulók e korbeli önérzet-túltengése, a nevelővel szembehelyezkedő akaratosság hatványozott nevelői munkát ró a tanárra. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nevelő részéről a teljes nyugalom, a minden felindulástól való tartózkodás az, amely a forrongással járó korszakban tökéletesen célhoz vezet, és hozzásegít a zavartalan munkateljesítmény produkálásához. Soha semmiféle tanári kijelentés ne essék meg a pubertás korában lévő ifjú előtt, ami felkorbácsolná indulatait, annál inkább nágy előnyöket biztosít a hirtelen jelentkező tanulói dac, forrongás okos, higgadt levezetése. A zavaros, akadozó feleletek vége sem éles tanári kritika, hanem a megnyugtató kiegyenlítést hozó néhány mondatból álló lezárása az izgalomban lévő ifjú szereplésének. Ez elejét veszi a várható ellentétek felmerülésének, sőt az ilyen finis egyenesen a bizalom megerősödésének kiinduló pontja lehet. Hogy a nevelői eljárásnak ezt a mindennap használatos módját ennyire részleteztük, annak oka az, hogy e szertelenségekkel és viharokkal küzdő korszakban minden pedagógiai eredmény a nyugalmi állapot megszerzésén fordul meg. E korban az individuum érzelmi élete az uralkodó, de fogékony a szociális fogalmak iránt, és az esztétikai szempontok érdeklik. Nem magyarázzuk most ezen jelenségek lélektani gyökérzetét, csak annyit, hogy ennyi érdeklődési centrum hihetetlenül gazdag kultúrismeret mozgósításának a lehetőségét jelenti. Nézzük csak. A magyar nyelv és irodalom majdnem minden lényeges pontján összekapcsolható a tanuló érzésvilágával. A történelemből itt a múlt egész világa rekonstruálható a tanuló érzésvilágán keresztül. Egy történeti korszak, vagy csak néhány jellemző részlete, döntő fázisa, kellően rájuk hangolva az ifjút, belső történelmi átélésnek lehet megindítója, és a nemzettel való együttérzés jelentős érzelmét váltja ki. Elvezeti az ilyen lelki beállítottság a tanulót a történeti korok belső erőinek, lényegének megértéséhez, eljuttathatja a történelmi gondolkozásig. A hatások nem ritkán drámai ereje akarati nyilvánulások elé állítja. Az áttüzesedett múlt még jelen élő impresszióit is felülmúlja, hatásában erősebb, átfogóbb lelki élményeket jelenthet, gazdag alap az indításhoz, és úgy vezet, amint fajunk, nemzetünk kedvező létfeltételei legteljesebben valóra válhatnak. Ehhez hasonlóan az ismereti tárgyak majdnem mindenikében talál az ifjú érzésvilága kapcsolatot. Hasonlóképpen valamennyi szociális érték utat nyer a pubertás korában élő tanulóhoz. Az időszerűség elve szerint történő ilyen probléma-megoldások a tanárt erősen lekötik. A tanuló gazdag érzelmi tőkéjének fejlesztése az individuum és a közösség javára szinte szakaszonként megy végbe. A mai korban felnőtt gyermek már ifjúságáig is magában az ismereti anyagban (történelem), de különösen az iskolán kívül ráhatást gyakorló impressziókban rájön arra, hogy az egoizmus milyen hatalmas
