Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 10. szám - Dr. Hamvas Gyula: Az időszerűség elve és a középiskola alkotó munkája
Dr. Hamvas Gyula: Az időszerűség elve és a középiskola alkotó munkája. 397 leik’ megrezdiilések kísérői jelentkeznek. Nem. Ne írjuk ezeket egészen a környezetváltozás és szokatlanság számlájára, zökkenés ez, egy jelentékeny szakadás : a lelki fejlődési menet elé jelentékeny gátlások léptek. Ezt pedig csak nem akarja a középiskola. Az időszerűség elve meg egyenesen ellentmond az évenként ismétlődő kísérleti hiteknek. Bizony itt az első mosolygás és az első alapos lélek- zetvétel csak a tanár játékoshoz rokon tevékenységére jelentkezik. Le kell szállni a gyermekhez, az ő értelmi fokozata, világképe szerint, erre a fokra kell beállítani az ismereti anyagot. Ha sikerül a gyerme- ben érdeklődést keltenem, megindul a cselekvősége, megindul az értelmi, érzelmi gyarapodás. Milyen fokozatra szálljunk le? Felelet, intézetünkben a jelen iskolai évben 32 elsőosztályos tanuló közül 30 meséskönyvet kért. Ez a normális fejlettségi fok. Ehhez képest kell az iskola légkörének alakulnia. A mesék világa felel meg a tanuló lelki beállítottságának. A lobogó fantázia korszaka ez, el ne felejtse a középiskola I Némely középiskolai tankönyv zord arculata felengedhetne ! Más középiskolai magyar olvasókönyvnek hihetetlenül jól sikerült olvasmányanyagába a legegyszerűbb, a legszürkébb, legvérszegényebb meséket beilleszteni; honnan vegye itt a tanár a ragyogó, a szikrázó, színes, kedves mesemotívumokat, amelyekkel hangolnia kellene a gyermeket, hol maradtak a fordulatak, mesei meglepetések, amelyek élményekké válnak, amelyek aktualitás elé állítják a tanulót. Pedig itt már kezdődnék a nemzetvédelem ; az időszerűség elve azt mondja, hogy most van a kínálkozó alkalom a megszeretett mese alakjai, miliőjének bemutatására; most a Balaton, a romantikus fenyőerdők, a Gyilkos tó mellett, vagy a felvidéki vármondák szépséges színhelyei, Béri Balogh Ádám fája stb. mind a nemzeti elemek dús számban való bevonulását jelentik a gyermeki fantázia görög- tiizénél a gyermeki lélekbe. Ezekkel kapcsolatos lenne a gyermeki érdeklődés a regionális művészet primitív darabjai iránt. Ezek új világot visznek a fantázia hevületében élő gyermek elé. íme ezek apró alkalmak, miképpen lehet egy bizonyos lélektani adottságot nemzeti irányban felhasználni. Ugyanilyen tendenciával foglalkozhatunk a gyermek másik két jellemző lelki motívumával az alkotási és munkakedvvel. Játszassuk el vele „Hadnagy Uram“, vagy „Nyalka huszár“ cselekvényét, utaztassuk őt, mint János vitézt, hihetetlenül buzgó lesz. Megfigyel, gondolkozik, tervez, utánoz, beszédét formálja, ennél gyökeresebben nem lehettekvolna színmagyar motívumok vérévé. Számoljunk a gyermekkor végefelé a gyermek esztétikai fogékonyságával, mert nagy értékek rejlenek benne. Egyformán fontos ez, akár színek, akár figurális rajzok, akár a hangok zenéje által éri hatás. Történeti, földrajzi képek, még előbb a csinos intézet, bútorkiképzés, ápolt kert, iparművészeti motívumok mind élményhez juttatják a gyermeket esztétikai irányban. Vagy még fokozottabb a hatása a játéktárgyaknak, könyvillusztrációknak.
