Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 10. szám - Szathmáry Lajos: Áprily Lajos verseinek olvasásakor

Szathmáry Lajos : Áprily Lajos verseinek olvasásakor.

M91

Amikor a lefelé fordított ujjú sors lehetőségei két fiának jövendőjével szemben ijesztő rémmé növekedtek, az apai fájdalom a Laokoon kínjává csomósodik szívében :

Ültem benn a két fiammal,

S mint az óriás kígyó,

Tűzvilágos pamlagunkon Úgy bűvölt a vízió.

Két fiacskám karcsú testét Féltve fogta két karom.

(Nőtt az árnyék, óriásra Nőtt mögöttünk a falon.)

S vércse-csőrű kín csapolt rám,

Régi kínnal vérrokon —

És a falra sors-sötéten Felkomorlott Laokoon.

A szeretetlenség e mai világában, melyben Dike fénye nem derül, hol égig ér a gyűlölet, s ahol szeretni nem lehet testvért emberül, mert az ősök átka süvölt végig a sorsunkon, a thebaei végzetet érzi teljesedni felettünk. A szeretetlenség törvényeinek Antigone volt az átkozottja és áldozata ; az ő panaszát kiáltja világgá a klasz- szikus tragédia sorstársaként :

Sötét az Acheron homokja,

Itt meg kell halni, Haimonom. (Antigone.)

Keserűen látja az érdekharcot a holt Ady emléke felett, s ezzel kapcsolatban az Ilias stílusában zúgatja fel előttünk a Patroklosért egykor lefolyt harc égig csapó viharát. A nap láng-arany szekéren ér a borszínű tenger-habokhoz ; pajzsok öble döngésének és dárdahegyek zuhogásának zivatarától sírva hajladoznak a vérbe gázolt tamariskusok :

És túl szekér-dörgésen, harci lármán,

Szitok közül a győzelem kicseng :

Mienk ! — üvölti s ittasul a dárdán S a myrmidon rá vissza zúg : Mienk !

(Patroklos alszik.)

Úgy érzi, hogy szíve lihegve lüktető, homolt ritmusában a barbár verőjű sors dobolja a zorduló idők ütem-parancsát. S az Arythmia megszemélyesítésében ki előtt nem lobog a fúriák haja?

Ágyam mellett eszelős asszony áll,

Bomlott sörényű múzsa : nyugtalanság. (Arythmia.)

Az élet mélysége a Krisztus tanításának értelmében csodálattal tölti el, de a halál a thebaei tragédiában közelebbről rokona :