Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 10. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Horatius magyarsága

Vitéz dr. Bessenyei Lajos : Horatius magyarsága.

385

Horatius magyarsága.*

„Non omnis moriar, mnllaque pars mei Vitabit Libitinam,. .

énekelte Horatius maga-magáról : „nem logok meghalni egészen, lényemnek nagyobb, jobbik része ki fogja kerülni az enyészetet“. Ez a „múlta pars“, Horatius lelkisége tulajdonképpen az ő müvei, amelyek alkotójuknak halhatatlanságot nyújtottak és biztosítanak. A világirodalomban talán egyetlen egy másik apotheosis sem bizonyult annyira igaznak és valónak, mint ez a költemény, az Ódák. III. 30. verse, amelyben Horatius látnoki szeme oly csudálatosán pillantott bele a messze jövőbe, az idők végtelenségébe. Hiszen mostanság e kerek világon mindenfelé ünnepük az ő 2000. születésnapját, és így az ő elméjének „monumentumát“ — „non potuit diruere innumerabilis annorum series et fuga temporum“. Petőfi is belesejdít a „Jövendölés“ c. versében a távoli időkbe. Álmában „szárnyai nőttek, s átrepülte a levegőt, a végtelent“ ; az anya ez álom boldog titkát egy hosszúra nyúló földi életben véli feltalálni, de mikor évek múltán a híres költővé lett ifjú halálos beteg lesz, az álmokat hazugoknak vádoló anyát a haldokló költő így vigasztalja :

,,Anyám, az álmok nem hazudnak;

Takarjon bár a szemfödél :

Dicső neve költő fiadnak,

Anyám, soká, örökkön él.“

íme, Petőfi lantján is felcsendül a halhatatlanság megérzése, bár nem olyan erősen megszemélyesítve, önmagára vonatkoztatva, mint Horatiusnál. Sőt a „magyar Horatius“, Berzsenyi Dániel „Barátimhoz“ c. költeményében máskor erősszavú lantján halkan szintén megpendít egy húrt, mikor „félreteszi leszbosi lantját“,

* Folyó évi december hó 8-án lesz Qu. Horatius Flaccusnak, a római irodalom legnagyobb lírikusa születésének kétezer esztendős évfordulója. Ebből az alkalomból Szemlénk is áldozni kíván a halhatatlan költő emlékének. Leghivatottabb munkatársunkat, vitéz 1r. Bessenyei Lajos kir. tanker, főigazgató urat kértük fel ez emlékezés megírására, aki szíves készséggel bocsátotta rendelkezésünkre azon ünnepi beszédének szövegét, amelyet a debreceni református leánygimnázium és fiúgimnázium által folyó évi március 30-án közösen rendezett Horatius-ünnepélyen tartott. (Szert:.)

1