Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Somorjai László: A dédelgetett és üldözött testnevelés
370 Somorjai László: A dédelgetett és üldözött testnevelés. nek erős, rugalmas, küzdeni tudó alapot szolgáló, utolsó órában megjelenő áldása. Nem tagadom én azt, hogy az ifjúság közül (még a felnőttek közül is) sokan nagyon elől járnak, sőt rossz úton járnak, dehát az az egy pár kivétel minden új mozgalomnál megesik. Ott vannak a modern művészek, akik sokszor produkálnak oly vadságot, mint mikor valamelyik sportőrült az országot nyargalássza étlen- szomjan. Ezek miatt ne aggodalmaskodjék senki, aki a szellemi élet elsőbbségét vitatja. A sportemberek, a sportoló diákok, a sportoló ifjúság sem vitatja azt, hogy a lélek az első, dehát azért a test is jókora darabja az életnek. Ha egy ilyen egészséges, mindenki javát szolgálni akaró mozgalom megszületett, mi pedagógusok csak nem szedjük le róla az ékességeket! A sport, a sportoló ifjúság nem megvetést, nem ellenzéki vitát, de megértést, jóakaratú irányítást érdemel. A sport az ifjúságnak oly értékeket ad, melyet más tárgy nem tud adni. Mikor sportolni kezd a diák, akkor le kell neki győzni az emberiség legnagyobb bűnét, a lustaságot. Aki tehát sportol, a lustaság sírját megásta. A sportoláshoz oly sok akarati erő kell, mely nagy értékgyarapodást jelent az ifjúságnál. Legyőzni a fáradás érzését küzdelem közben, kitartást erőltetni a győzelemért, mind oly értékek, melyek a magyar sportoló ifjúságot nem lealacsonyítják, de értékesebbé teszik azokkal szemben, kik ezt nem csinálják. Versenyeken nemcsak a test küzd, de a versenyt a lélek, a szellem, az akarati erők döntik el. Azt se vitathatja egy pedagógus sem, hogy erre a lelki erényre nincs szüksége a magyar ifjúságnak. Míg a sporttéren van az ifjúság, jó helyen van ! Legyen ott vele valamelyik tanárja is, hogy a kilengésektől mentesíteni segítse. A sport nemcsak a futball, jóllehet a futballt sem szabad elítélni, mert nincs durva sport csak durva emberek vannak. A futball erős, küzdő sport, ahol a leleményességnek ezerféle fajtáját éli át a játékos, és ugyanakkor eszményi célért küzd, elviselvén tülekedést, rúgást, fáradságot ! Hát ez nem az élet egy keresztmetszete? Az atlétikában, a szertornában az emberi teljesítőképesség határai tolódnak ki a gyakorlások által (rendszeres gyakorlat), és ez is értékesebbé teszi az embert. A vívás szemtől-szembe állítja az ügyes, bátor embert és férfiasán, villámgyorsan küzd az eszményi célért, a győzelemért. Órákig küzd, verítékezik, szenved és hajtja az örök ember, a küzdő ember. Miért kell tehát a sport ellen törni? ? ^ Okosan kell alkalmazni. Minden pedagógus lássa be, hogy az ifjúság életében leghatalmasabb erő a mozgás vágya. Ezt ki kell elégíteni. Jaj annak az ifjúságnak, aki csak négy fal között szeret élni, még ha tudománya az egeket ostromolja is. Az ilyen ifjúságban, aki nem erőltette meg a csontjait, aki nem edzette rugalmasra izmait, aki nem szerzett izzadságos küzdéssel kitartást, akinek szemtől- szembe állván nincs helyén a szíve, nem sokat lehet bízni! ! Nem kel? félteni az ifjúságot a sportolástól, nem kell félteni a „zöld“ újságtól, csak okosan kell irányítani. Álljon minden tanár az ifjúság mellé és
