Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. irányítsa. Küldje bátran a sporttérre, de menjen ki vele maga is I Lássa a diák a tanárja érdeklődését, s akkor ő is okosan él a sporttal. A tanár minden alkalommal küldje az ifjúságot a sporttérre, mikor a dolgait elvégezte, mert egyébként rossz verseket farag, ábrándozik, lustálkodik, de mindenképpen haszontalanabb dolgot végez, mintha sportolna. Necsak a testnevelő tanár legyen mindig kint a sporttéren az ifjúsággal, hanem legyen ott az osztályfő is néhanapján, legyen ott az igazgató is, a többi tanár is, és az okosan sportoló, nevelői sportokat végző diákot állítsák oda mintaképnek ! Ép testben ép lélek ! Le kell vezetni a diákban a fiatal vér és hús feszítő erejét a sporttéren minden nap, azzal amit legjobban szeret, és akkor nem lesznek zugfutbal- lozók, nem lesz aki a lecke elől is a labdát rúgja. A fiatalságnak a mozgás, a sport olyan, mint a kenyér, ha nem kapna kenyeret, lopna. Ha nem kapja meg mozgási jogait, akkor lesz zsonglőrré az időlopásban, a leckekerülésben. De ha mindennap kijár neki az életfeltétele fél vagy egy órában, akkor nyugodtan odaültethetjük a lecke mellé, akkor nincs vágyódása, akkor nincs kalandozása. De legyen ott mellette vagy a tanárja, vagy szüléje, vagy bátyja, valaki aki nevelje, irányítsa, mert a sport is olyan, mint a bor : rendesen érték, mértéktelenül méreg. De nem szabad a sportot lebecsülni, vétót kiáltani rá, üldözni, mert ez így könnyebb ! A sport komoly segítőtársa az embernevelésnek, de ha nevelő nélkül történik, bizony sok dudva is akad közte, az eredményei között. Nem meggátolni, hanem elgondolt, tervezett irányban kell levezetni a fiatalságban szunnyadó irtózatos erőket.' Aki ezt megérti, az tudja, hogy ezek a tragikus erők legjobb helyen a sporttéren vezethetők le. Sajnos, készül minden iskolához gyönyörű laboratórium, szertárak milliókat érő kincsei, létesülnek holt ifjúsági könyvtárak, de játéktér, sporttér a divat dacára is elfelejtődik az iskola mellé építődni, ahol az ifjúság legnagyobb problémái (a pubertás kor rejtélyei) megoldást nyernének. Azért, mert oly nagy lendülettel rohant előre az utolsó tíz évben a sport, a „test kultusz“, megállapodhatunk abban a régi jó magyar közmondásban, hogy forr a bor, majd megtisztul. A bort a hozzáértőkre bízzuk, mi pedig magyar pedagógusok, ne a harsonákat fujjuk a sport ellen, hanem álljunk mellé, és használjuk fel a benne rejlő nem- zetnevelö hatalmas erőket. Debrecen. Somorjai László. MEGJEGYZÉSEK. A nem állami helyettes tanárok és a rélárú vasúti jegy váltására jogosító arcképes igazolvány. Már régi, <le eddigelé nem nagyon hangoztatott méltánytalan és jogtalan sérelme a nem állami helyettes tanároknak, hogy amíg ugyanazt a munkakört betöltő állami kollégáink, ugyancsak fillérig azonos javadalmazás mellett, élvezik a félárú utazás kedvezményét, addig mi nem államiak, minden alap nélkül el vagyunk e kedvezmény elől zárva. Nem akarunk az alábbiakban hosszasan érvelni az eljárás méltánytalan, sőt sérelmes volta mellett, hiszen úgy hisszük, hogy mellette tulajdonképpen egy komoly érv 3»
