Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Dr. Gacsályi Sándor: A fegyelmezés
358 Dr. Gacsdlyi Sándor: A fegyelmezés. rejlő érdekességet, s megízlelteti a tanulóval azt az örömet, amelyet saját erőinek önálló gyakorlása s az ebből származó eredményes munka jelent. A figyelem felkeltésének eszközei tehát többé nem külsőlegesek, mint a virgács vagy a verseny, hanem magából a munkából származók, s a lélek nemesebb tulajdonságaira vannak alapítva, éppen ezért nevelőhatásúak is. Ez a figyelem felkeltésének leghálá- sabb, de egyúttal legnehezebb módja. Eredményességének első feltétele az, hogy a tanárt érdekelje saját munkája s azok a módszeres eljárások, amelyekkel bizonyos ismeretanyag közlését nemcsak eredményessé, hanem — a lehetőség határain belül — érdekessé is tudja tenni. Az érdekesebb részeken épúgy kap a gyerek, mint a tésztában a mazsolán. Bár azzal tisztában kell lennünk, hogy az anyag jó részét semmiféle pedagógiai eljárás nem tudja annyira megcukrozni, hogy állandóan étvágygerjesztőén hasson, de az ilyen részek elsajátítása is meghozhatja azt az örömöt, amelyet a sikeres munka általában jelent. Ha a tanár odaadóan kutatja az ismeretközlés helyes módjait, lassanként valami olyan szellem keríti hatalmába, mint a sportolót, aki igen fáradságos munkát végez csak azért, hogy a test teljesítő- képességének határait megismerje és saját eredményeinek örüljön. Amint a sportolónak örömöt szerez, ha egy pár másodperccel megjavíthatja egyéni rekordját, ugyanígy örömöt okozhat a tanárnak, ha megrövidítheti és megkönnyítheti az anyag közlését. Ismerek egy tanárt, akit évek óta foglalkoztat az a kérdés, hogy mily mértékben lehet a német nyelvet a középiskolában megtanítani. A vakáciá egy részét példatárak és egyéb metodikai segédeszközök elkészítésére fordítja. Buzgalma, amely még csak fokozódott, midőn az eredmény növekedését látta, lassanként az osztály nagy részére átterjedt, s egy idő óta már a tanulók is kezdenek érdeklődni aziránt, hogy mire képesek. Most már úgy állanak egy-egy fordításra kerülő mondattal szemben, mint az ugró a mércével, s igen boldogok, ha sikerül keresztül- jutniok rajta. Az angol Sanderson9 ezt a szellemet a maga szuggesztív egyéniségével oly mértékben valósította meg iskolájában, hogy a fegyelmezés úgyszólván fölöslegessé vált. A figyelem lekötésének e módja nemcsak azért előnyös, mert a fegyelmezés kérdését magától megoldja, hanem azért is — sőt elsősorban azért —, mert feltárja a tanuló előtt a munka érdekességét, s rászoktatja, hogy az igazi örömöt ne a munkán kívül, hanem magában keresse. Az az odaadó kötelességteljesítés, amelyet a tanítás e módja megkíván, fokozza a tanár tekintélyét is, mert a tanulók mihamar észreveszik, hogy a tanárt az anyagiakon túl a munka szere- tete és saját kötelességérzete is mozgatja. 4. Ahhoz, hogy a tanár iskolai fegyelmezése eredményes legyen, szükséges a szülei ház közreműködése is. Ila a tanuló szüleitől lekicsinylő nyilatkozatokat hall tanárairól, ami nem tartozik éppen a 9 H. G. Wells : Id. m. 190 193 1.
