Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - Dr. Gacsályi Sándor: A fegyelmezés
352 Dr. Gacsályi Sándor : A fegyelmezés. mére írott művek, amelyek közül a legnagyobb port Ellen Key : Das Jahrhundert des Kindes című műve verte fel.2 E mozgalom szintén ért el eredményeket: A virgács eltűnt az iskolából, s az érintkezés módja általában szelídült. A földesúr poroszlói után a tanár virgácsát és az iskola karcerét is elsöpörte a liberálizmus szelleme. A felvilágosodás kora a rendiséggel együtt halálra ítélte a középkorból származó testületi szellemet is. Ennek helyébe az egyéniség jogait iktatta, s az egyéniséget a gyermekben is megbecsülte. Amig régebben a gyermekben a felnőtt ember tökéletlen formáját látták, amelyet gyakran igen drasztikus eszközökkel mielőbb a felnőtthöz hasonlóvá akarták idomítani, addig most Rousseau ama mondásából kiindulva, hogy aki nem volt igazi gyermek, abból nem is lesz igazi ember, mind több és több figyelmet szenteltek a gyermek testi és lelki életének. A gyermeknek külön lélektana, büntetőtörvénykönyve, szóval egész külön kis világa lett. A régi uniformizált típusú, engedelmes gyermek helyére, a különböző lelkületű és viselkedésű gyermektípusok léptek, akiknek nemcsak hogy megengedték, hogy egymástól különbözők legyenek, hanem ezt egyenesen meg is kívánták tőlük, mert a kor individuálizmusa az egyéniség sokszínűségétől várta az élet értékeinek növekedését. Az egyéniség kifejlődéséből szükségszerűen következett a fejlődést gátló szigorú fegyelmezési szabályok meglazulása. A rendiség romjain lassan kibontakozó demokratikus állam a maga sajátos szellemének megfelelően igyekezett a XIX. század politikai és társadalmi rendjét s a már korábban kialakult intézményeket átalakítani. Az iskola szintén megérezte a demokrácia hatását, sőt Amerikában, ahol az új szellem a múlt megkötő ereje nélkül teljesebben és gyorsabban bontakozhatott ki, mint Európában, ennek megfelelően az iskola fegyelmezési rendszere teljesen át is alakult. A demokrácia híveinek gondolatmenete a következő volt : A demokratikus állam számára semmi sem lehet fontosabb, mint a polgár szabadságának és jogainak helyes használata. E képességek viszont csak akkor sajátíthatók el, ha e jogok használatát már az iskolában gyakorolhatja a tanuló. Az a fegyelmezési rendszer azonban, amely a tanár kezébe korlátlan hatalmat ad, éppen ellenkező eredménnyel jár, mert önállóság és öntevékenység helyett (a jellemek különbözősége szerint) képmutatást vagy forradalmi szellemet termel ki. A tanár korlátlan hatalma igen stílusos lehetett az abszolutizmus idejében, midőn az alattvaló legfőbb erénye az engedelmesség volt, de nem felel meg a demokrácia korában, amely olyan polgárokat akar nevelni, akik a saját lábukon tudnak járni. Ebből a gondolatból fejlődött ki az önkormányzat rendszere, amely a fegyelmezést a tanár kezéből áttette a tanulókéba, akik azt választott tisztviselőik útján gyakorolják. A tanárnak körülbelül olyanforma szerepe van fegyelmezés tekintetében az iskolában, mint a királynak az alkotmányos államban : uralkodik, de nem kormányoz. 2 Ellen Key : Das Jahrhundert des Kindes. 1903.
