Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 8-9. szám - Dr. Gacsályi Sándor: A fegyelmezés

Dr. Gacsályi Sándor: A fegyelmzése.

353

E rendszer Amerikában általánosan elterjedt, ami mindenesetre annak használhatóságát bizonyítja ;3 sőt itt-ott az eredmény egyenesen szenzációs volt. New-York egyik iskolájában, ahol a fegyelmet- lenség oly mérvű volt, hogy az óraközi szünetekben rendőrnek kellett az iskola udvarán tartózkodni, az önkormányzati rendszer bevezetése után néhány héttel a rend teljesen helyre állott.4 Ez a rendszer Európa országai közül leginkább Angliában terjedt el; Svájcban, Németországban, Spanyolországban5 szintén történtek kísérletek. A mi iskoláinkat alig érintette, bár a hazai protestáns iskolákban némileg a múlt hagyományaira támaszkodhatott volna. Az a kritikai szellem azonban, amely Amerikában és másutt a régi fegyelmezési rendszer hanyatlásához, illetve bukásához vezetett, nálunk sem maradt teljesen hatástalan, és igen gyakran, bár ha csak homályos sejtések formájában is, ez mozgatja a tanárság fegyelmezési rendszere ellen lázadozókat.

E távoli, társadalmunk és életfelfogásunk átalakulásával összefüggő okokon kívül egy közelebbi ok, a háború is hozzájárult a tanári tekintély csökkentéséhez. A háború majdnem minden foglalkozási ág életszintjét leszállította ugyan, de nem egyenlő mértékben, s egy foglalkozási ágét sem inkább, mint a tanárságét. A háború utáni megosztott figyelmű, megkopott ruhájú és az élet sok apró gondjai között evickélő tanár sokkal kevésbbé képes tiszteletet ébreszteni növendékeiben, mint a háború előtti biztos anyagi viszonyok között élő kartársa. Viszont amily mértékben csökkent a tanár .tekintélye ugyanolyan mértékben nőttek a fegyelmezéssel járó nehézségei.

így alakult át lassan, szinte észrevétlenül a tanár és tanítvány viszonya. A liberálizmus felszabadítja a gyermeket, az individuáliz- mus egyéni jogaiba iktatja, a demokrácia pedig rá akarja szoktatni e jogok helyes használatára. A gyermek helyzetével párhuzamosan változott a tanár helyzete is, csakhogy ellenkező irányban, s hatásköre erősen „alkotmányos“ keretek közé szorult.

A gyermek felszabadítására irányuló mozgalom mögött a felvilágosodás korának optimizmusa lappang, amely szerint — amint ezt Rousseau megformulázta — az ember természeténél fogva jó, csak éppen a társadalom rontotta meg. Ebből következik, hogy a természetes egyéniség kibontakozása nemcsak megengedhető, hanem egyenesen kívánatos is ; a fegyelmezés pedig, amely e kibontakozást gátolja, minimumra redukálandó, vagy egyenesen eltörlendő. E felfogás ellenkezik a keresztyénség szellemével. Az emberi lélek a keresz- tyénség szerint a jó és rossz tulajdonságok szövedéke. Mivel bűnben fogantattunk, a lélek csak nehéz küzdelmek árán s állandó kísér3 Toerster Fr. V. : Iskola és Jellem. (Fordította : Bellaagh Aladár.) Budapest, 1913. 151—172 1.

4 F. Müller—Lyer : Die Zähmung der Nomen II. Teil (Soziologie der Erziehung) München, 1924. 241 1.

5 F. Carrillo : Le „Self-governement“ des enfants. Recueil pédagogique (publié par la Société des Nations). Volume II, N° 1. 29—37 1.