Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 8-9. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Lelki egység
Vitéz dr. Bessenyei Lajos : Lelki egység. 337 Lelki egység. Az 1935. évi VI. törvénycikket, mely a közoktatásügyi igazgatásról szól, folyó évi június 6-án az államfő szentesítette, és ezzel a gyakorlati végrehajtás lehetőségét ez az új törvény elnyerte. Az életbeléptetés azonban nem fog olyan könnyen menni, mert először is a szó legszorosabb értelmében óriási átalakításról kell gondoskodni, másodszor a törvény csak kereteket ad, a részletes intézkedéseket külön kiadandó rendeletek fogják tartalmazni, és ezek a rendeletek számra és terjedelemre nézve is igen jelentőseknek ígérkeznek. Szúk- ségszerűleg számolnunk kell tehát egy „átmeneti idővel“, amely a törvény szentesítésétől kezdve a teljes átalakulásig fog eltelni. Ennek a tartamát a folyó évi szeptember 13-án tartott értekezlet, mely a miniszter elnöklete alatt folyt le a kultuszminisztériumban, úgy határozta meg, hogy az körúlbelől 1936. évi márciusig fog kinyúlni. Magam részéről, aki most már erősen benne dolgozom ebben a munkában, ezt az idő-megszabást nagyon kedvező számításnak tekintem és úgy vélem, hogy ez az átmenet és berendezkedés ki fog nyúlni 1936. év nyaráig is. Addig tehát a főigazgatóságok csinálni fogják az eddigi ügykört, vagyis a területükön fekvő középiskolákat vezetik és ellenőrzik, s fokozatosan fognak bővülni egy-egy iskolatípus ügykörével, a szerint, amint a megjelenő rendeletek besorolják azokat a főigazgatók hatásköre alá. Ez az új berendezkedés azonban meg fog szüntetni több régi intézményt is, ez magától értődik, hiszen valamit átalakítani, újjáépíteni, feltételez bizonyos fokú és mértékű rombolást. És e ténynél nem arról van szó, hogy azok a régi intézmények, jelen esetben a különböző iskolafajok főigazgatóságai, szakfelügyelőségei stb. nem jól végezték volna a maguk feladatát, nem „álltak volna hivatásuk magaslatán“, hanem a továbbfejlődés által követelt, egy eszmény szolgálatát célzó gyökeres változtatás kívánja meg a becikkelyezett törvényben előírt átalakításokat. Ezeket azért mondom, mert e régi intézmények sorából hol itt, hol ott hangzik fel a mélabús rezignáció a közeledő megszűnés fölött, fgy a napokban olvastam a Kereskedelmi Szakoktatás 1935. évi 2. számában Végh Kálmán beszámolóját a kereskedelmi iskolák múlt tanévi értesítőiről, és ennek elején a következő részlet van: „...mint „öreg csáklyásnak“ engedtessék meg nekem, hogy fájó érzéssel búcsúztassam annak az egységnek, a Felső Kereskedelmi Iskolák Kir. Főigazgatóságának az elmúlását, ami minket eddig mint középfokú tanügyi hatóságunk irányított, s most hogy elmúlóban van, ismerjük el, hogy sok szeretettel és jól irányított. Ha a főigazgatóság négy évtizedes működését nézem, i
