Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Péterffy László: Két hét Münchenben
28 PclerfIfi László: Kél hét Münchenben. Két hét Münchenben.1 (Fortbildungskurs für ungarische Deutschlehrer. 27. Juni—11. Juli 1934.) A müncheni Deutsche Akademie Goethe halálának századik évfordulóján új tagozattal bővült, a Goethe-Intézetlel. A vezetőség bizonyára a nagy német költő egyetemességre törekvő és az egyetemességet érdeklő szellemének akart hódolni azzal, hogy a róla elnevezett új intézményt külföldieknek szánta. Mert a Goethe-Intézet áldásaiban nem németek, hanem olyan külföldiek részesülnek, akik a nem német anyanyelvűek német nyelvi oktatásának fárasztó munkájával foglalkoznak. Meg akarja velük ismertetni ez a nagyra hivatott intézet az új német törekvéseket és célkitűzéseket, szellemi közösséget óhajt teremteni közöttük és német kollégáik között, s ami mindennnél fontosabb : alkalmat kíván nekik nyújtani arra, hogy a német nyelv élő forrásánál frissíthessék fel egyre halkuló ismereteiket. Az intézet 1934 nyarára a külföldi német tanárok számára továbbképző tánfolyamsorozatot tervezett. A terv csakhamar tettbe szökkent, és különös kitüntetésnek vehetjük, hogy a megindult tanfolyamsorozatra elsőként magyar csoportot hívtak meg. A budapesti m. kir. középiskolai tanárképzőintézet elnökségének jóvoltából Debrecenből Péter Zoltán és én voltunk tagjai, mégpedig ösztöndíjas tagjai ennek a kb. 20 tagból álló mindenre kész, lelkes különítménynek. Nem érdemünk, még kevésbbé hírünk-neviink jogosított a felvételre (én legalább se egyikkel, se másikkal nem dicseked- hetem), hanem az áz örvendetes körülmény, hogy 1933 nyarán részt vehettünk azon a Budapesten rendezett német nyelvi és irodalmi továbbképző tanfolyamon, mely — amint később kiderült — s müncheninek előkészítője volt. A müncheni tanfolyam kezdetét június 27-ében állapították meg, de csoportunk egy nappal előbb már megérkezett, s így alkalma nyílt a várossal közelebbről megismerkedni még a rendszeres munka megkezdése elölt. És most, Tisztelt Tanári Kör, Münchenről kellene szólnom. Sokáig gondolkoztam, megtegyem-e. Végre úgy döntöttem, hogy nem írok az Isar-parti városról, hanem Petőfi módszeréhez folyamodom és az ő szavaival élek, midőn megállapítom a következőt : aki Münchent nem látta, annak hiábavaló, aki pedig' látta, annak fölösleges minden beszéd. De egyet mégsem hallgathatok el. Rá kell mutatnom a rendre és tisztaságra, mely úgy hozzátartozik a bajor főváros képéhez, mint a régi nemesi kúriákhoz a‘ címer. Ha por, 1 A Debreceni Tanári Kör 1934. dec. 20-i gyűlésén elhangzott előadás.
