Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Péterffy László: Két hét Münchenben
Péter/fy Ltíszló : Kél hél Münchenben. 2!) korom és füst tesz valamely várost naggyá, akkor München nagyon kicsi város, de ha rend és tisztaság, akkor — világváros. És még valami hiányzik Münchenből, ami nélkül pedig Magyarországon nem város a város. Nem botlunk lépten-nyomon a társadalom kiáltó, eleven és fájó sebeibe, a koldusokba. Bizonyára ott is vannak hajótöröttek szép számmal, a világégés rokkantjai ott sem dúskálnak földi javakban, de a közösség talált rá módot, hogy emberi méltóságuk tiszteletben tartásával segítsen rajtuk. De ha nincs is Münchenben por és füst, és nem található koldus, annál több a kert. A gondozott parkok egymást érik, s úgy díszítik a várost, mint a csillogó és nagyértékű ékszerek az előkelő és szép asszony nyakát. Közöttük a legszebb ékszer a hatalmas Englischer Garten. Ott járva, nem mondhatjuk azt: rövid ideig sétáltam az Englischer Gartenben. A rövidre tervezett séta hosszúra nyúlik, ha megakad tekintetünk a magukat mutogató természeti szépségeken : az égbe kívánkozó faóriásokon, a smaragdszínű réteken és a bukdácsoló patakokon. Én mindjárt az első percben szívembe fogadtam Münchent. Nem tudom, mi volt az oka, talán a csípős frisseségű alpi levegő, talán a kertek fáin vígan hancúrozó mókusok, vagy inkább a szoros és szabályos glédába merevedett fenyőfák, hogy annyit gondoltam szülőföldemre. Nem egyszer voltam olyan lelkiállapotban, mint dános vitéz hűséges kísérője, Bagó, kinek lelkében Tündérország káprázatos szépségei sem tudták elhomályosítani szülőföldje képét, és egyre azt hajtogatta : Szép, szép... de otthon most szökken kalászba a búza, és most virít a pipacs... A magyar csoport június 27-én este kötött szorosabb barátságot a müncheniekkel. Ekkor rendezte u. i. München városa az előkelő Preysing-Palais-ban a magyar germánisták tiszteletére azt az ismerkedő estet, melyen a német lélek először nyílt meg előttünk a maga jóleső szeretetreméltóságában. Az estén Dr. Karl Haushofer egyetemi tanár, az Akadémia elnöke mondott üdvözlő beszédet. „A magyarok nekünk barátaink — mondotta — értékes barátaink, nemcsak a politika és bizonyos népi összetartozás (politische und völkische Verbundenheit) jogán, hanem a világháború jogán is, melynek vérzivatara a két népet eggyé kovácsolta.“ Mint tábornok résztvett Erdély visszafoglalásában, s így nem egyszer személyesen győződhetett meg a magyar katona hősiességéről. Dr. Franz Thierfelder akadémiai titkár volt a következő szónok. Ő meg azokról az elszakíthatatlan szálakról beszélt, melyek a tudományok terén kötik össze a két népet. A magyarok nevében dr. Jobst János egyetemi előadó, az Eötvös- kollégium tanára magyar nyelven, dr. Koszó János és dr. Pukánszky Béla egyetemi magántanárok, a csoport vezetői német nyelven mondtak köszönetét a szíves fogadtatásért. Vacsora közben élénk eszmecsere indult meg különféle alkalom- szerű kérdésekről. Emelkedett hangulatunkat csak az rontotta némi-
