Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom 280 ú. n. „polimathia“) az új eredményeknek kialakulását mutatja be a régi elvek alapján, amiből az olvasó előtt szemléletesen jelenik meg évszázadok nevelési nézeteinek fejlődése s kiforrása. Az ügyességek : zene, rajzolás, kézimunka, tornászás szerepét megint nagy történeti távlattal rajzolja meg, de a tanításukra vonatkozó legújabb elveket a legújabb lélektani megállapítások alapján közli. A művelő munkál ismertetve az „etikai koncentráció“ elvét fejtegeti. Itt találjuk Herbart megállapításának módosítását, az ú. n. „zónák“ (= gyűrűk) felállításával. Ezeknek középpontjába a vallást, mint az örök hazával, s a szülőföldismeretet, mint a történeti hazával foglalkozó tárgyat helyezi, a 2. zónába a filológia kerül, mely a történelemmel és földrajzzal szorosan összefügg, a 3. gyűrűbe pedig a többi tanulmány és gyakorlat sorakozik, melyek lelki összpontosítást és mélységet adnak. Ez egységesítés szolgálatában szükséges az egyes tárgyaknak egymással való koncentrálása is, amire különösen a filozófia hivatott összefoglaló jellegénél fogva, a földrajz, mint associáló tudomány s a filológia, mint a nyelvi oktatás és tárgyi ismeretszerzés összekapcsolója. Igen tanulságos a tárgyak lélektani és történeti sorrendjének feltüntetése, valamint ezek elosztása a gyermek életkorainak megfelelően. „Didaktikai alakítás és technikai vezérelvek“ címen az elsajátítás lélektani és logikai mozzanatait világítja meg. Az előbb említett gyakorlati útbaigazítások talán legjobban a széles világnézetet és alapos elmélyedést adó s az összes eddig ismertetett pedagógiai elvet elsőrangú szakszerűséggel alkalmazó tanmenetekből tűnnek ki. Ezekben a szerző az eddigi formális „didaktikai-technikai“ szempontok helyett az ú. n. „szerves-genetikus“ elvet juttatja érvényre, mert szerinte mindenütt láttatni kell az alakító elvet, mely az illető tudományt, vagy művészetet életre hívta, fejlődését irányítja. Énnek a tanításban is irányító erőnek kell maradnia. Akkor tesz csak a tagolás eleget rendeltetésének, „ha elsősorban azokat a részleteket, vagy fejezeteket emeli ki, amelyekben az egésznek uralkodása és a részletekben való tükröződése különösen szembeszökő, továbbá az olyanokat, melyek áttekinthető körzetekben történő fejlődést, növekedést, gyarapodást tüntetnek fel, azaz, ha a szerves egységeket és a genetikus sorrendet kidomborítja, s a többiek középpontjaiként mutatja be“. Ez elv megvalósítását a legújabb lélektani eredmények alkalmazásával szemlélteti a különböző tudományszakokra vonatkozóan. „Diadaktikai technika“ című fejezetében az egyén művelő munkájáról szól a tanítói eljárás lélektani és logikai mozzanatait fejtegeti történeti fejlődésükben és tár- gyankint alkalmazható változatosságukban. Itt mutatja be mintatanítások valóságos remekein az előadó-, a magyarázó- és a kifejlőoktatás lélektani és módszertani eltéréseit. (Meg nem állhatom, hogy e részletesen kidolgozott tanítások tárgyait ne jelöljem : Előadóoktatás : A németség megtérése. Magyarázóoktatás : Schiller : Harang. Ovidius : Arionról. Kifejtőoktatás : A német hangváltozás. A görög időképzés. Analízis és szintézis a logikai oktatásban. Mozgótestek találkozása.) Végül a művelődésügyet ismerteti az egyén és a társadalom szempontjából. Jellemzi a művelő munkát szolgáló intézményeket a műveltségszerzés forrásait, a művelődés irányait, iskolafajokat és fokozatokat. (E kérdésben Németországban, úgylátszik, époly forrongás tapasztalható, mint nálunk az utóbbi évtizedek folyamán.) Szól továbbá az iskola társadalmi jellegéről, társadalmi közösségekről, mint a művelődés hordozóiról s a művelődésügyről, mint szervezetről, végül a művelő munkáról az emberi életfeladat egészében. Ismertetésem csak szerény vázát adhatta e rendkívül tanulságos, gondolkodtató és újabb kutatásokra ösztönző munkának, melynek világos, szabatos> kitűnő átültetéséért az érdemes fordítót hála illeti. Protestáns szempontból azonban hiányérzetünk támad az egész mű áttanulmányozása folyamán : mindössze egyetlen egy helyen (a 419. lapon) szerepel Luther neve, ki pedig az egész szellemi életre kiható reformátori
