Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Rozsondai Károly: A munkáltatás elve a lélektan tanításában
248 Rozsondai Károly : A munkáltatás elve a lélektan tanításában. A többféle felfogás vázlatos érintése után mégis levonható határozott tanulság. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy a tanítás módszerére vonatkozó kizárólagos, merev, egyoldalú állásfoglalásnak helye nincs, s hogy nincs egyedül és mindig követendő és „egyedül üdvözítő“ módszer. A tanuló érdekében, eredményes nevelése érdekében sem szabad állandóan egyazon módszerrel, egyazon úton járnunk. Hiszen azok, akik pl. a fizika munkáltató tanításával éveken át kísérleteztek, tanmenetükbe csak évi 12—15 „teljesen munkáltató“ órát állítanak be, scsak a tanulók önálló kutató munkájára legalkalmasabb egységeket dolgoztatják fel így. A többi órán a tanár kísérletezik, a tanulók természetesen segédkezhetnek ebben. A tanalak ú. n. kérdve-kifejtés, de nagyon szükséges, hogy a tanulók vegyenek részt egészen természetes beszélgetésben, és hallgassanak közben összefüggő, szép előadást is. Akkor neveljük őket az életre, ha sokoldalúak vagyunk a módszer tekintetében is. Ezt a felfogást érvényesítjük a lélektan tanításában is. Az iskolatípusok igényei természetesen lehetnek bizonyos mértékig egyéniek. 2. Tantárgyak és munkaiskola. Az iskolai munkában a következő tényezők szerepelnek : 1. a tanuló ; 2. a tanár; 3. a tananyag, tantárgyak (ez a megjelölés nem jelent intellektuálista álláspontot : a kultúra egész tartalmát értjük); 4. módszer. Ha e tényezők szerepét a „munkáltatás“ szempontjából akarjuk megvizsgálni, akkor a módszer alapgondolatát máris megrögzítettük. Alapgondolat : a tanuló legyen tevékeny. Marad változó tényezőként a sokféle tantárgy, így tehát elsősorban az ismeretanyag, a tantárgy természete fogja eldönteni a módszer részletkérdéseit. Miféle szerep jut a tevékenységnek a különböző tantárgyakban? Mindenikben meg kell valósulnia valamiképpen a munkáltatás követelményének. így: a hit- és erkölcstan, nyelvek, irodalom, mennyiségtan, történelem, földrajz, természettudományok, filozófia stb. tanításában is. A munkáltatás szempontjából nincs még min- denik tantárgy egyaránt és tüzetesebb vizsgálat alá véve. S nincs tudomásunk olyan összegező, átfogó elméleti munkáról, mely a középfokon megkívánt ismeretanyag természetét (és a tanulóban megadott tényeket) alapul véve, rendszeresen kifejtené a módszeres követelményeket, ennek a lehetőségeit és határait. Ez volna a munkáltatás elvi megalapozása, mondjuk a munkáltató eljárás .„filozófiája“, bevezetés minden munkáltató tanításba. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az alapoknak sikeres lefektetése jelentékenyen megkönnyítené a részletkérdések tisztázását. A lélektanra nézve megkíséreljük a legfontosabbakat egybeállítani. 3. Lélektan és munkaiskola. A lélektan feladata a lelki élet tényei- nek leírása és magyarázata. A munkáltató-tanítás belevonja a leíró, magyarázó, törvénymegállapító eljárásba a tanulókat. Mégpedig különböző mértékben a szerint, hogy éppen melyik lelki mozzanat
