Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Rozsondai Károly: A munkáltatás elve a lélektan tanításában
Rozsondai Károly : A munkáltatás elve a lélektan tanításában. 249 tárgyalása mennyit enged meg. Tehát nem kötjük meg magunkat azzal, hogy kizárólagosan egyetlen tanítási módszert akarunk követni. Időnkint tart a tanár önálló előadásokat is, máskor közvetlen társalgással jutnak el az eredményhez, majd szigorúbb kérdés-kifejtés alkalmasabb. A munkáltatás legfelsőbb foka az lesz, melyben a tanulókat a tanár olyan helyzetbe tudja hozni, hogy a lelki élet tényeit és törvényeit saját maguk tapasztalása alapján állapíthatják meg. A cselekedtető eljárás e fejlettebb foka nem tehet mást, mint próbálja átvenni az iskolai munka számára azokat a módszereket, melyeket a tudományos lélektani kutatás használ. Ezek pedig : az önmegfigyelés, a mások megfigyelése és a kísérlet. De tudjuk, hogy tulajdonképpen mindenik eljárást visszavezetjük az önmegfigyelésre. A lelki élet megismerésének alaptétele az, hogy mások lelkét, a lelket általában csak a magunkénak az alapján tudjuk megismerni. Arról azonban, hogy a tanulók csoportos laboratóriumi kísérletezést végezzenek (mint pl. a fizikatanításában), ezidőszerint nyugodtan lehetünk. A lelki élettel való foglalkozás a tanulóknak eleinte idegenszerü, mert eddigi ismereteik egészen más jellegűek voltak. Nem vonatkoztak befelé, magára a megismerő, érző, akaró lélekre. A lélek is adott valóság, melynek megvan a maga életműködése. A jellemző működéseket minden normális egyén lelke elvégzi. Amit tehát a lélektan meg akar ismertetni, azt minden egyén magában, magával hordozza, az a legközvetlenebb, legbelsőbb, legegyénibb élménye. Ha az egyén megfelelően kedvező körülmények között, a kellő célkitűzésekkel és tervszerűséggel magát megfigyelheti, s önmegfigyeléseit mások megfigyelésével és mások tapasztalásával egybevetve kiegészítheti, akkor nincs nagyobb akadálya annak, hogy a lelki élet ismeretéhez túlnyomórészt öntevékenység segítségéveljusson el. A növendékek cselekvő részvétele, az élményszerüség tehát sehol sem annyira kézenfekvő, és sehol sem biztosítható olyan egyszerűen, olyan mértékben, mint a jól irányított lélektan tanításban. A használatban levő tankönyv előszavában mondja Kornis Gyula: „Voltakép az egész lélektani oktatás nem egyéb, mint a tanulóknak saját lelki életükre való ráeszméltetése, nem pszichológiára, de pszichologizálásra való megtanítása.“ A módszer alapgondolata, a tanár teendője tehát a pszichologizáltatás. A tanár feladata, hogy a megismerendő lelki- jelenség keletkezését elősegítse, reá emlékeztessen, a szempontokat kitűzze, problémákat vessen fel, melyekre a tanulók felelnek. Kevés gyakorlás után a növendékek önállóan is fognak kérdéseket felvetni. A tanulók beszámolójából állapítandók meg a lelki élet tényei és törvényei. A lélektan tanítása így nem lesz léleknélkülivé. Megmarad teljes egészében az együttes munka, az osztálytanítás. Nem kellenek különösebb kísérletező eszközök sem. Elegendő egyszerű alapfelszerelésről gondoskodni, melyet jórészt a tanár maga gyűjthet össze. A kísérlet és önmegfigyelés között nem szükséges a szigorú határt megvonni. Nem mindenik tétel feldolgozásában lehet ezt az eljárást egyenlő
