Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Dr. Horváth Károly: A munkáltató iskoláztatás kialakulása és fontossága
246 Dr. Horváth Károly : A munkáltató iskoláztatás fontossága. a házak, hidak, a vasutak. Azt ruházzák a fonók, azt élelmezik a kenyérgyárak, a vágóhidak. Ne kicsinyelje munkáját a kosárfonó, talán egy új Mózest, az Isten prófétáját menti meg vele a hullámokból ; sem a kötélverő, mert talán egy második Pál apostolt eresztenek le kötélen a város faláról. Ezt tudni jó, mert ezzel is lehet, sőt kell is éleszteni a lelket. A mi kötelességünk a munka, következőleg ebben a szolgálatban mi csak eszközei vagyunk az égi hatalomnak, Istennek és földi rendeltetésünknek : hazánknak, városunknak, egyházunknak, családunknak. Aki fát dönt az erdőn, annak fejszére és fűrészre, aki bútort javít, annak finom fúróra, aki varr és hímez, annak tűre van szüksége. Mint fejsze, fúró, tü, mint eszközök állunk mi mindnyájan az Isten napszámában, Mi több : a fejsze vagy a fúró, a fűrész vagy a tű? Egyik sem több a másiknál, ha nagyobb zajt csap is az erdődöntő fejsze, mint a sercegő fúró és a zajtalanul sikló tű. Senki sem több a másiknál. Az embert ebben a tekintetben nem a munka, hanem a lélek válogatja. Nem a gyalupad, sem a miniszteri szék, sem az iroda avagy tanterem, sem a piac, sem a színpad, sőt még a templom sem teremt erkölcsi értékeket, hanem csakis a lélek. Nincs állás, nincs foglalkozás, melyben lelki nagyság nem termett volna : Mózes pásztor, Gedeon földmíves, Pál sátorcsináló, Lukács orvos, Péter és András meg halászok voltak. De a kötelességtudat, a jószándékok és a szeretet lelke járta át őket, s ettől függött az, hogy mily jókká és nagyokká lettek. Éppen azért ama nagy nevelőérték ellenében, amely a munkáltató tanításban rejlik, a mi századunk gyermekei részére semmiféle fáradságot sem szabad sajnálnunk. Minél erősebbé válik a népek küzdelme, annál fontosabb az egyes nemzetekre nézve az, hogy polgáraink nemcsak dolgozni tanuljanak meg, hanem megtanuljanak önállóan dolgozni, még pedig örömmel, saját akaratukból. Tudni és önállóan dolgozni azonban nem szóbeli oktatás által tanul meg az ember, hanem az öntevékenység felgerjesztésével. A tanulóknak nemcsak ismereteket adunk ezen az úton, melyeket előbb vagy utóbb elfelejtenek, hacsak saját hivatásuk, foglalkozásuk nem kényszeríti őket, hogy azokat használják vagy gyarapítsák. A munkáltató iskolában a munka révén megtanulnak önállóan gondolkodni és cselekedni. Megtanítjuk őket arra, hogy az adott megfigyelési anyagot szorgalmasan feldolgozzák, a jelenségeket az emberi életben és a természetben egyaránt megvizsgálják, megfontolják, ítéleteikben és következtetéseikben óvatosak legyenek. Drága erényt nevelünk tehát tanítványainkba : a munkaszeretet, a gondolkozókészség és képesség, azután a tárgyilagosság erényét, amelyre a szellemi és erkölcsi életben is szükség van, mert e nélkül az ember legfőbb erényét : az igazságosságot el sem lehet képzelni. Márpedig nekünk igazságra, becsületre, jóságra, szeretetre kell nevelnünk tanítványainkat. Budapest. Dr. Horváth Károly.
