Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 7. szám - Dr. Horváth Károly: A munkáltató iskoláztatás kialakulása és fontossága
Dr. Horváth Károly : A munkáltató iskoláztatás fontossága. 245 át. És minél nagyobb társadalmi közösségben tudja az eszméket érvényesíteni, annál etizáltabb, tehát annál jobb az a társadalom. Az ilyen társadalmi életre való nevelésnek legfőbb életfeltétele már a családban való éreztetése annak, hogy az egyes ember nem önmagáért van, nem is az egész világért, hanem azért a nemzeti közösségért, melynek tagjául született. Erre az érzésre tudatosan csak az az iskola nevelhet, amelyik a dolgozó társadalom tükre ! Ilyen a munkáltató iskola. A munkáltató iskola kedveltetheti meg a nálunk még mindig lenézett fizikai munkát is. Mert a lélekbúvárok szerint „munka“ csak egy van : szellemi. Az emberi szervezet annak csak végrehajtó eszköze, tekintet nélkül arra, hogy toll, ecset, véső vagy fejsze, kalapács van-e a kezemben. A munka fáradsága nélkül elérhető élvezet és érvényesülés nem eszménye a munkáltató iskolának, mert a lelketlen eszménnyel szemben tudatosan állítja oda az örömöt, megnyugvást hozó munkát és fáradságot. Miért kell ezt tudni a munkáról? Mert ugyanez áll a munkával párosítandó s az egész életre kiterjesztendő nemes lelkűiéiről és erkölcsi öntudatról is, melyet mindenhová magunkkal viszünk, és mindenbe, legyen az akár munka, akár pihenés, beleállítunk. Ezt az öntudatot visszük magunkkal, az életbe, a templomba a műhelybe, a konyhába, az irodába, a hivatalba, a tanterembe, mert mindent, amit teszünk, lélekkel járatjuk át. Ha van is valami különbség az izom- és agymunka, az áhitat és utcasöprés között, olvassuk az egyik kiváló lélekbúvárnál, de ami az emberi öntudatot és a szándékot, tehát a lelket illeti, arranézve a különbség csak az egyén érzületétől függ. Ez az érzület pedig ugyanaz lehet, akár előadást hallgatunk, akár beteget ápolunk, akár virágot öntözünk. Egy és ugyanazzal a kötelességtudással építhetünk tudományos rendszereket és házakat, szolgáltathatunk igazságot és mérhetünk kenyeret, tarthatunk nagymosást, alágyújthatunk lelkeknek vagy gépeknek. Itt is, ott is egyformán teljesíthetünk kötelességet, s járhatunk el a teljes megbízhatóság dicséretével. Ez az öntudat, ez a lelki tartalom ad a munkának és az egész életnek értéket s érdemet. Nem a munka anyaga, hanem a szív és lélek jellemzi a munkát éppen úgy, mint az egész életet. Manapság egyik munka a másikba fogódzik, s aki elmulasztja vagy rosszul végzi teendőit, az esetleg nagy károkat okoz másoknak. Régen az egyesek munkája egy-egy területre szorítkozott s nem hatott ki messzebbre. Régente mindenki maga építette fel házát, maga varrta meg ruháját, legeltette és nyírta meg nyáját. Az asszony otthon font, szőtt, varrt. A gabonáját mindenki maga vetette, maga őrölte és sütött azután lisztjéből kenyeret. Most a régi, háztartási egységet felváltotta a társadalom szervezett egységessége, melybe ezerféle hivatás és munka van beleállítva. Manapság minden munka egy kiszámíthatatlanul hullámzó közösségnek szól. Annak épülnek
