Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Dr. Jausz Béla: Új középiskolai reform és a német nyelvoktatás
22 Dr. Jausz Béla: Új középiskolai rejorm és a német nyelvoktatás. németre való fordítás mellett kardoskodnak. Nem akarom itt ismételni az akkor mondottakat, csupán arra kívánok még egyszer rámutatni, hogy „még az idegen nyelvet jól beszélő részéről is bizonyos készséget feltételez az eredeti, tehát zamatos, jó magyarságú szövegnek jó németséggel való visszaadása. Imígy-amúgy lefordíthat egy szöveget a közepes tehetségű is, de bizony az anyanyelvi szövegnek változatos és az eredeti ízét éreztető fordítása nagy aktív szókincset és fejlett stiláris készséget feltételez“. Márpedig mondvacsinált, vagy éppen németből magyarra fordított szövegnek mémetre fordítása, mint ahogyan azt tudtommal sokan csinálják, teljesen helytelen. „Én bizony nem látok nívó-alászállítást abban, ha a tanuló érettségi írásbeli feladatul modern német szépprózai vagy esetleg könnyebb tudományos szöveget kap magyarra való fordítás céljából, s azonkívül esetleg a jobbaknak —• fakultatív témaként — valamilyen önálló fogalmazási témát adunk.“ Ez az álláspontom arra az esetre vonatkozólag is, ha a német kellő (24 vagy 22) óraszámot kapna. Abban az esetben pedig, ha visszatérnénk a régi állapotra (III—VIII-ig heti 3 óra), semmiképpen sem adható magyarról németre való fordítás, hanem elégedjünk meg annyival, amennyit a 8 éven keresztül heti 6—5 órában tanított latin nyelvből követelünk meg tudás-nívóul: az idegen nyelvről magyarra való fordítást. s|c Az új tantervvel kapcsolatban nem mellőzhető el az iskolai írásbeli dolgozatok számának revideálása sem. Régi óhaj, hogy különösen azokban az osztályokban, ahol a heti órák száma 3, semmiesetre se írassunk kéthetenként dolgozatot, mert ezeknek eredménye nem áll arányban azzal a munkával, amit tanár és tanuló erre a munkára fordít, nem is szólva arról a veszteségről, amelyet az anyag elvégzésének szempontjából az íratásra és javításra fordított órák éppen a kisebb heti óraszámví tárgyaknál jelentenek.8 Tudom én nagyon jól, hogy ez a munka sem haszon nélkül való. Távol álljon tőlem, hogy az Írásbeli iskolai dolgozatok készítése ellen beszéljek, hisz épp a javítási órák alaposan felhasználhatók a már ismert anyag újólagos feldolgozására és átismétlésére. De azt hiszem abban is egyetért velem mindenki, hogy a dolgozatírást a mostani mértékben forszírozni felesleges. Tudomásom szerint ezzel a kérdéssel már hivatalos fórumaink is foglalkoztak, így többek között 1929-ben egy a debreceni tanker, kir. főigazgató úr által összehívott értekezlet is, valamint a két évvel ezelőtt elkészült református tanterv. Untig elegendőnek tartanám még a heti öt óra mellett is félévenként öt, a heti négyórás tárgynál félévenként négy, a heti 8 Egy heti háromórás tárgynál évi 98—100 órából az ismétlések és dolgozatírás-javítás óráinak (20 és 28 óra) leszámítása után kb. 50—52 óra marad új anyag végzésére,
