Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Megjegyzések
282 Megjegyzések. MEGJEGYZÉSEK. Iskolásgyermekek a vonaton. Minden nevelő előtt, mint elméletben ismert és gyakorlatban örökösen tapasztalt tény szerepel a példaadás rendkívül nagy fontossága. De tudja azt is minden nyitott szemmel dolgozó pedagógus, hogy sokszor szülő, tanító, tanár, pap, szóval a gyermek előtt például álló felnőtt példaadó hatásánál nagyobb az idősebb, vagy határozottabb, jobb fellépésű, vagy fejlettebb önérzetű gyermeknek a hatása a nála fiatalabbra, íélénkebbre, bátortalanabbra, vagy szerényebbre. A sok idézéstől már szinte kopott adoma annak a Pistikének az esete, ki mérnök-édesapjának a magyarázatából nem hiszi el a rádió működésének okait, de másnap azzal jön haza az iskolából, hogy : „Apa, mégis igazad volt, mert a Kovács Jani is azt mondta.“ Kovács .Jani pedig még csak nem is a legjobb tanuló, de kétségtelenül a legfélelmetesebb birkózó az osztályban. Hogy ezt a szembeötlő gyermeklélektani jelenséget szülőiház és iskola egyaránt nagyon jól ismeri, kitűnik abból, hogy minden gondos szülő milyen féltve őrzi gyermekét a rossz társaságtól, mennyire törekszik arra, hogy gyermekének pajtásai, barátnői jóviseletű, szorgalmas, derék gyermekek legyenek. És minden tanár milyen féltve őrzi osztályának jó szellemét, hogy aggódik, ha látja, hogy egy-egy, talán eszes, vagy önállóbb jellemű, de erkölcseiben kevésbbé megbízható növendék kezd vezetővé válni az osztályban. Milyen körültekintéssel kell az ilyen veszedelmessé váló növendéket leszerelni, háttérbe szorítani, nehogy az osztály nyájösztönűbb báránykái minden meggondolás és erkölcsi értékelés nélkül ennek nyomába szegődjenek. Megteheti és meg is teszi szülő és tanár a szükséges intézkedéseket, mihelyt veszedelmet lát. A bajt pedig lelkiismeretes nevelő azonnal észreveszi. Egy szelesen félrecsapott kalpag, tanárának felületesen odavetett válasz az addig választékos megjelenésű, illedelmesen viselkedő gyermeket már leleplezi a jól figyelő nevelő előtt. Zajos viselkedés, vagy ellenkezőleg : sunyi, zavarodott tekintet rávall tanára előtt az addig szerény, nyíltarcú gyermekre. A megfelelő tapintatos puhatolódzás, vagy határozott, négy szem közt történő számonkérés rendesen a szokott vallomást eredményezi : ,,A szomszédom is így tett, s neki úgy illett!“ „A barátnőm nővére is olvasta azt a könyvet, amitől engem eltiltottak 1“ Ha csirájukban veszi észre a gondos nevelő az ilyen kis megingásokat, nincs veszedelem. Ilyenkor okos beszéddel a gyermek értelmére, csalódásunk, fájdalmunk megéreztetésével érzéseire, javulást ígérő szavainak hitelt adva önérzetére és akaratára hathatunk, s a gyermek átesett egy kis erkölcsi bárányhimlőn vagy kanyarón, esetleg vörhenyen is, de szerencsésen kigyógyult, sőt talán még ellentállóbbá is lett, s ugyanabba a ragadós betegségbe : ugyanannak a rossz példát adó társának a sugalló hatása alá nem is kerül újra. A komoly baj ott van, mikor a szülő és nevelő csak akkor értesül gyermeke erkölcsi megingásáról, mikor az már régebb keletű. Mikor a tanár az addig megbízhatónak hitt gyermektől —- hamisított aláírásos intést kap vissza, vagy mikor arra kell eszmélnie, hogy a gyermek reá nézve erkölcsi mételyt jelentő rossz könyvet olvas, sőt terjeszt titokban. A megbeszélésre behívott szülő ilyenkor rémülten tiltakozik : „Otthon nem láthatott ilyen példát 1“ A tanár a legszigorúbb vizsgálat után is csak azt látja, hogy eddig ilyesmi nem fordult elő növendékei közt. S akkor, ha még mindig tovább megy a kutatással e szomorú Ariadne- fonalat gombolyítva, feltűnően sok esetben jut ugyan arra az eredményre. „Hol szerezted ezt a könyvet?“ „A vonaton kaptam.“ „Hogy jutott eszedbe, hogy magad írd alá Ellenőrzőkönyvedet?“ „A vonaton mondta egy leány.“
