Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 6. szám - Papp István: Néhány szó a magyar dolgozatról
268 Papp István : Néhány szó a magyar dolgozatról. számára nincsenek a mai napig sem följegyezve. Nem tekinti ennélfogva lezártnak az egyszer megkezdett saját gyűjtését, hanem azt folytonosan szaporítja érdekesnél érdekesebb darabokkal. így kíséri egy-egy iskolai magyar dolgozat az ifjút ki az életbe, s így válik lelkében valósággá az iskola és az élet, másfelől az élet és a tudomány harmóniája. 4. Itt érkeztünk el a stílus kérdéséhez. Azt gondolhatná valaki, hogy az élmény-dolgozat nem nemesíti a tanulók stílusérzékét. Az újfajta magyar dolgozat nem a nyelvi előadás fejlesztését, hanem nemzetnevelő célokat tűz maga elé, tehát okvetlenül elhanyagolja a stílusképzést! Igen nagy tévedés! A ma és a holnap magyar dolgozata valóban másodlagosnak ítéli a stílusfejlesztést az egyéniségkibontakoztatás és a nemzetnevelés nagy feladatai mellett. Nem is törekszik közvetlenül, erőszakolt módon a stílus képzésére, de a maga kerülő útján biztosabban célhoz ér itt is, mint a régi gyakorlat. Stílust nem lehet önmagában nevelni, csak tárgyi indításokkal és érzelmi ösztönzésekkel karöltve. Minden stílusnak abban rejlik a titka, hogy magával a tárggyal legyünk teljesen tisztában, s álljunk érzelmileg is annak a tárgynak a hatása alatt. „Lássuk“ a tárgyat mi magunk tisztán, világosan, minden oldalról, és „érezzük meg“ annak életbe eresztett gyökerét: akkor másokkal is fogjuk tudni „láttatni“ és jelentőségét „megéreztetni“. Ebből pedig mindenekelőtt az következik, hogy az írónak sokkal többet kell tudnia és átélnie tárgyából, mint amennyit valósággal megír. Honnan tudná máskülönben éppen azokat a jegyeket és mozzanatokat kiemelni, amelyek a legjellemzőbbek és a legelképzeltetőbbek? A régi iskola azt tartotta : „keveset, de jól“, ma ezt az elvet a magyar dolgozatra — de nemcsak arra ! — így módosítjuk : „a teliből meríteni“. Álljon sok megfigyelés, sok apró meglátás és megérzés rendelkezésére a tanulóknak : akkor — de csakis akkor — fog tudni tömören vagy cifrázva, találó pontossággal vagy elképzeltető erővel írni a tárgyáról. S itt van a stílus második titka : a szabadság. Soha lüktető szárnyalással nem fog számot adni élményeiről az — feltéve, ha egyáltalában eljuthat így élményekhez —-, aki elé mindenféle mesterséges korlátokat állítanak. Szabadságot mindenekelőtt a tárgyválasztásban ! Tág témákat, illetőleg olyanokat, amelyek elegendő mozgási szabadságot biztosítanak ! Utalok itt a fent említett két dolgozatcímre, amelyek a legkülönbözőbb egyéniségekhez is képesek hozzásímulni. Vagy ott vannak az ú. n. vagylagos tételek, amelyek manapság már meglehetős kedvességnek örvendenek az iskolai gyakorlatban. Végül egy újszerű ötletet pendítek itt még meg, olyat, amelynek okkal- móddal s különösen puhatolózó céllal való alkalmazása szép eredménnyel kecsegtet. Ä tárgykijelölésnek ezt a módját egy német pedagógiai író útmutatásai nyomán kíséreltem meg egyízben a gimnázium negyedik osztályában. Elővettem egy kezem ügyébe eső szótárt —- véletlenül a helyesírási könyvecskénk volt kéznél —, s abban lapozva összefüggés nélküli szókat olvastam fel. Akinek egyik-
