Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 6. szám - Papp István: Néhány szó a magyar dolgozatról

Papp István : Néhány szó a magyar áolgoza'.ról.

2(i7

született, de elfelejtett szárnyalásra. Az ember zűrzavaros napi benyomásai, homályos képei a természet ölén rendeződnek legköny- nyebben világos és maradandó formákba. S mily színpompa a virágos rétben, a távol kéklő hegyekben, a folyó csillogó tükrében ! Mily andalító, bűbájos zene a madarak éneke vagy a tücsök egyszerű muzsikája ! Ragadjunk meg minden alkalmat, hogy a természet egészséges életritmusába bekapcsolódjunk, s valóságos látásainkról és hangulatainkról adjunk számot a magyar dolgozatban : ez a veleje a tanár utasításainak.

Vagy itt egy másik dolgozatcím : ,,A magyar nép dalos kedve." Felhívom a tanulók figyelmét a népdal értékes tulajdonságaira. Rávillantok arra, hogy kiváló tudós vállalkozások kezdik ma már gyűjtögetni a népi nótákat és dalszövegeket. De olyan kincstömeggel állunk itt szemben, amelyet néhány tudós nem képes a leglelkesebb munkával sem kibányászni. Pedig a dolog sürgős : e sajátos nemzeti kincsünk pusztulóban van. A nép ma — a művelődési eszközök sokasodása és rohamos terjedése korában — könnyen felejti ősi nótáit, s idegen, hitvány portékán kapkod. A művelt magyar ifjú tehát beáll a nemzeti dalkincs mentői közé. Megtanulja a nép nótáit, s vele együtt, énekli azokat : így a nép maga is jobban meg fogja becsülni saját szellemi javait, és szívósabban fog hozzájuk ragaszkodni. Jegyezzük is fel a megtanult dalokat — lehető nyelvi hűséggel. Ki tudja, nem fog-e az így megkezdett gyűjtemény idővel tudományosan is értékes dalgyüjtéssé duzzadni egyesek kezében?

Az ilyen ösztönzések és élmények szülte magyar dolgozat egészen más lesz, mint volt a régi iskola dolgozata. A régi dolgozat képzelt („fiktív“) témákkal dolgozott, a mai valóságos élményekre támaszkodik. A régi önmagában akarta a stíluskészséget fejleszteni, a mai elsősorban nemzetnevelő célokat tűz maga elé. A régi zárt határok közt mozgott, a mai az élet végtelenségére nyújt kitekintést. Régen ugyanis a dolgozat a dolgozatírással kezdődött és azzal is végződött. Nem előzte meg semmi és nem követte semmi. Az élménydolgozat viszont a valóságkeresésnek és az értékformálásnak egy le nem zárt, nyitva hagyott szakaszát adja : hosszú előzményre támaszkodik és még hosszabb folytatást ígér. Az előbb említett — nép- költészettel foglalkozó — dolgozatnak például egy kis dalgyűjtemény lesz az alapja. Egyénileg megtanult vagy a daloló ajkáról közvetlenül lejegyzett 40—50 népdalnak a gyűjteménye. A dalok rendezése, összehasonlítása, nyelvi, verselési, széptani vagy történeti szempontú taglalása szüli a tulajdonképpeni magyar dolgozatot. A beható foglalkozás — egyéni, kedvvel végzett foglalkozás ! — meg fogja győzni a tanulót a népdalok értékes voltáról. Most már bátran a kezébe adhatjuk különböző, nyomtatásban megjelent népköltészeti gyűjteményeinket. Ezek lapozgatása erősíteni fogja kritikai érzékét, s újabb gyűjtésekre fogja ösztönözni. Különösen azok a dalok fogják ezentúl érdekelni, amelyek régieseknek tűnnek fel, illetőleg már régi idő óta a nép ajkán látszanak forogni, de azért még a nyilvánosság