Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 1. szám - Dr. Jausz Béla: Új középiskolai reform és a német nyelvoktatás
Dr. Jausz Béla: Új középiskolai reform és a német nyeluoktatás. 19 immáron harcolni, de a német nyelv tanításának eredményessége nem is azon fordid meg, hogy az I., vagy III. osztályban kezdjük-e a tanítást. Ennek a véleményemnek már 1930-ban is kifejezést adtam a Református Tanáregyesület nyelv- és történeti szakosztályának ülésén tartott felolvasásomban. Egy cikkemben (Protestáns Tanügyi Szemle 1932 jún.) is érintettem ezt a kérdést, s általában mindenütt és mindenhol hangoztattam azt a felfogásomat: nem az a fontos, hogy hat vagy nyolc éven keresztül tanítjuk-e a németnyelvet, hanem az, hogy milyen heti óraszámmal és milyen óraelosztással. Hiszen a mostani nyolcéves tanfolyam sem fogja meghozni azt az eredményt, amelyet tőle a tanterv megalkotói vártak. Végleges eredményt nem szűrhetünk ugyan még le, mert egyetlen osztály sem járta végig az egész kurzust, de már eddig is megállapítható, hogy az I—II. osztály heti öt órájában elért szép eredmény törést szenved a III. osztály heti három (illetve a kéthetes dolgozati írás okozta heti két) órájával. A VII—VIII. osztály eredetileg is két órára vett1 s az V. osztálynak a gyorsírás bevezetése miatt szintén két órára leszállított munkájának siralmas eredményéről pedig jobb nem beszélni. Elég tannbizonyságot szolgáltatnak erre vonatkozólag illetékes szakemberek kijelentései, amelyekre fentebb említett cikkemben is hivatkoztam már, és az érettségi vizsgálatok. Nem hihető, hogy a mainál nagyobbfokú tudás és készség lesz majd produkálható azokkal, akik az I. osztálytól kezdve tanulnak ugyan németül, de majd az V., VII. és VIII. osztály heti két órájában fogják elfelejteni azt, amit az alsó tagozatban nagy munkával és eleinte szép eredménnyel gyúrt beléjük a lelkes tanári munka. Nem lehet ellenvetésül felhozni azt, hogy általában alsóbb fokon mindig szebb és jobb eredmény érhető el az idegen nyelvek oktatása terén, mint a felsőbb fokon, hisz minálunk még senki sem próbált németet tanítani jól megalapozott óraszámú alsófokú oktatás után heti 3—4 órában a felső fokon. A 26-os óraszám (illetve a gyorsírás bevezetése óta 25-ös óraszám), amelyet az 1930-as reform juttatott a német nyelvnek, elég tekintélyes szám, s megfelel kb. annak az óramennyiségnek, amelyet az osztrák és német tanterv juttat reálgimnáziumi típusainak, de nem nyolc évre elosztva s heti 2—2 órás tanfolyambefejezéssel. (Lásd az idézett cikkemben közölt táblázatokat!) Kardeván Károly bizonyos rezignációval állapítja meg említett közleményében, hogy ő bizony nem sokat vár az óraszám emelése tekintetében. Pedig ha ez az óraszámemelés nem történik, akkor valóban nincs más hátra, mint megcselekedni azt, amit ő tiszteletreméltó őszinteséggel javasol: tessék lejjebb szállítani a német nyelvi oktatás végső célját, lemondani a beszédkészség fejlesztéséről és megelégedni azzal, amit a latin, tehát holt nyelv tanításában kívánunk 1 Az osztrák középiskolákban az első élő idegen nyelvnél egy helyütt szerepel csak két óra : a reáliskola hét évre elosztott 26 órás tervében az utolsó évben, Németországban pedig csak a humán gimnázium hét évre elosztott 15 órás tervében. 2*
