Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
23Ö Belföldi és külföldi lapszemle. tanítására vonatkozólag. A mondat egyes részeit tanulók személyesítik meg, kik azután felhívásra a megfelelő sorrend szerint igyekeznek elhelyezkedni. Több folytatólagos közlésben jelent meg Friedrich Probst tanulmánya : „A nyelvtan a stílus- és dolgozattanítás szolgálatában“. Abból az „újromantikus“ felfogásból indul ki, hogy a nyelv tulajdonképpen a nép világfelfogásának kifejezése, s így ennek megismerésére a nyelv tanulmányának egyes fokozatai vezetnek, llv szempontból azonban a nyelvtant is a kifejezőképesség tanításának eszközévé kell tenni még rendszerességének rovására is. így alsó fokon főkép olyan gyakorlatokat kell végeztetni, melyekben az egyes nyelvtani elemeknek csoportosan van szerepük. A középső fokon különösen fontos összefüggő szövegek vizsgálata bizonyos meghatározott nyelvi szempontból. Itt van tulajdonképpen helye a nyelvtani ismeretek rendszeresítésének. A felső fokon a tanulót már tudatosan kell bevezetni a nyelv szellemébe. Ehhez azonban nem annyira történetileg, mint inkább fiíozófiailag megalapozott nyelvtan kell. Bizonyos fokozatosságot állapít meg azonkívül a szerző a dolgozatok tekintetében is, kezdve a kötött tételtől egészen a legszabadabb tárgyválasztásig. Moritz Durach a „volksdeutsch“ fogalmát tisztázza. Népi német költő az, akinek művészete nemcsak önmagáért van, hanem valójában népi-nemzeti célművészet ; aki népének fiai közt él, aggodalmaikat, bajaikat átérzi s kifejezésre juttatja. Ily költők főkép a határvidéken, továbbá a külföldön élő német kisebbségek körében munkálkodnak. Ily értelemben kell e fogalmat a német irodalmi tanításnak is tekintenie. Henrik Becker arról szól, mikép lehet a képzők tanítását is stilisztikailag értékesíteni. Megfelelő képző alkalmazása sokszor stílusdurvaságot megszüntet s mondatszerkesztési nehézségeket is megold, unalmas szakaszokat pedig megelevenít. Hugo Max a líra nevelő erejét fejtegeti. Utal arra az ellenszenvre, mellyel a lírai költeményt különösen felsőosztályú tanulók fogadják, s ezért olvasásához megfelelő ünnepi hangulatot tart szükségesnek, minden fölösleges magyarázatnak pedig mellőzését kívánja. A tanuló így a többször is elolvasott s könyv nélkül is megtanult vers alapjául szolgáló élményt inkább átéli, s lelke lassanként fogékonyabb lesz. Az ismertetett tanulmányokon kívül még több cikk oly pedagógiai kérdésekkel foglalkozik, melyek reánk nézve kevésbbé fontosak. A folyóirat nem pedagógiai részében pedig különösen oly tanulmányok gyakoriak, melyek német írókat és költőket a diadalra jutott eszményeknek megfelelően új megvilágításba igyekeznek helyezni. Losonczi Zoltán.. IHe Erziehung. 1935. év (10. évf. 5. sz. február.) Hans Wenke : Die pädagogische Lage in Deutschland címen ismerteti Rust közoktatásügyi miniszter „Die Grundlagen der nationalsozialistischen Erziehung“, a Hochschule und Ausland, 1935 januárban megjelenő számában közölt kijelentéseit. Megtudjuk, hogy új nevelőformák, intézmények alakultak Németországban. Ilyen : 1. a falusi tanílóképzőinlézel, melynek főcélja annak az ellentétnek kiküszöbölése, mely a város és falu között fennáll; falusi környezetben készülnek hivatásukra azok a tanítók, kik mégis csak nagyrészt falun fogják munkájukat végezni, viszont aki városba jut, annak is jó és hasznos a falu megismerése. 2. Nemzetpolitikai nevelőintézetek : a szellemi művelés mellett jellemképzést is adnak erős követelményekkel és közösségreneveléssel. Ugyanerre szolgálnak a diákbajtársi házak is. „A történelemben — mondja a miniszter — legnagyobb tetteket a közös nevelés adta : a katolikus szerzetesintézmények, a kadettiskolák.“(!) 3. A falun töltendő év, mely véleménye szerint nem tűri a vallások szerint való tagolódást, az alany a németség kell, hogy legyen : katolikus és protestáns német és nem német katolikus vagy protestáns. Bejelenti e cikk, hogy jön az iskolai reform is, melynek főelve : nem a humán és természettudományi tárgyak szakembereinek küzdése, hanem nemzetpolitikai szükségszerűség. A reform a vidéki kisvárosokban megfelelő felsőbb iskolákat kíván teremteni, s a humángimnázium sem lesz tudós iskola, mely a klasszikus műveltséggel az élettől eltávolodik, hanem létjogosultságot
