Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Megjegyzések
226 Megjegyzések. 2. Beszélgetést folytattam különböző korú, különböző erkölcsű növendékekkel és a beszélgetésünk témája a csőd volt. Olyan kérdés, amit csak a kereskedelmi iskolában tanítanak, s olyan probléma, amelynek a tanítása és tanulása pontosan megmutatja, hogy milyen erkölcsi magatartást vall a tanár és a növendék. Örömmel állapíthattam meg, hogy úgy a tanárok, mint a növendékek erkölcsi felfogása dicséretet érdemlő. 3. A kereskedelmi iskolák dicséreteképpen kell megállapítanom azt is, hogy itt sokkal kisebb a felekezetieskedő és rekatolizáló tendencia, mint az állami gimnáziumokban és az állami reáliskolákban. Ez a diagnózis nem el- sekélyesedett, vagy közönyösségben élő embereket tételez föl, hanem úgy tapasztalom, itt az emberek ma jobban megbecsülik egymás hitét, s az ifjúságot is arra nevelik, hogy egymás hitét megbecsüljék. S ez a tény a diaspora protestantizmusnak szimpatikus. Gaudy László. A szolgálat megszakítása. Az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny 1934 decemberi számában egy érdekes cikk olvasható arról, hogy a nagyszünidő képezhet-e szolgálati megszakítást a tanári pályán. A kérdést újból felteszem, de tovább vive : a katonai szolgálat számíthat-e szolgálat-megszakításnak helyettestanárnál. Tegyük fel, hogy egy okleveles helyettes tanárnak már van két tanári éve, s akkor be kell vonulnia katonai szolgálatra. Tudjuk, hogy a helyettestanárt mindig csak egy évre (az óraadót pedig 10 hónapra is) alkalmazzák. Kérdés, hogy ha azoknak be kell vonulniok, e katonai szolgálatot megszakításnak veszi-e a minisztérium a nyugdíj szempontjából. Nem sok eset fordulhat ilyen elő, mert hiszen a katonaságon igyekszik az ember minél hamarabb túl lenni, de azoknak, akik ebben a helyzetben vannak, ha nem számítanák be az előbbi szolgálatot, érzékeny veszteség lenne, különösen akkor, mikor a katonai szolgálat régen a jogászoknak egy félévi egyetemi hallgatással kevesebbet jelentett. G. Métely vagy nem métely. Még ma is vita tárgyát képezi tanári körökben, hogy helyes-e a modern irodalmat az ifjúság kezébe adni. Két párt áll éles ellentétben egymással. Egyik szerint a modern irodalom megmételyezi az ifjúságot, a másik azt állítja, hogy a modern irodalom olvasása nélkülözhetetlen feladata a középiskolai irodalmi oktatásnak. A magam részéről már most kijelentem, hogy én is ez utóbbi álláspont hívének vallom magam. Miért? 1. Mert a mai élet világnézeti zűrzavarában lehetetlen tiszta képet nyerni a mai irodalom ismerete és olvasása nélkül. 2. Mert csupán az új irodalom olvasása által lehet az ifjúságot önmagához szólítani, lelki életét csak így lehet öntudatosítani. 3. Mert a modern irodalom sokkal komolyabb értékeket mutat fel, semhogy annak olvasásától el lehetne tekinteni, üj stílust, új gondolatokat, új érzéseket, új kifejezésmódot jelent a „ma“ irodalma. Körkérdést intéztem 40 felsőosztályos gimnázista diákhoz. A feleletek őszinteséget biztosítottam az által, hogy nevüket nem kellett kiírni. Csupán az osztályt és a legutóbbi osztályzatot. A 40 tanuló osztályok szerint a következőképpen oszlott meg : 4 V. o., 16 VI. o„ 12 VII. o. és 8 VIII. o. A kérdések feltevésénél tekintettel kellett, hogy legyek először arra, hogy csak olyan művek felől kérdezzek, amelyek teljes mértékben tekinthetők a modern irodalom képviselőiként, másodszor olyan műveket kellett kiválogatnom, amelyekről leginkább föltehető, hogy olvashatták a tanulók. Ezért választottam ki a mai magyar irodalom ú. n. reprezentatív műveit ; Szabó Dezső : Elsodort falu, Móricz Zsigmond : Sárarany, Zilahy Lajos : Két fogoly című regényeit és Ady Endre költészetét. A kérdéses műveket teljes egészükben elolvasta 3 tanuló (2 jeles, 1 jórendű), tehát az összes tanulók 7'5%-a. Részben olvastak a művekből 18-an (3 elégtelen, 10 elégséges, 4 jó, 1 jeles rendű), vagyis 45%-a. Egyiket sem olvasta 19 tanuló (8 elégtelen, 10 elégséges, 1 jeles rendű), azaz 47%.
