Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 5. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
Belföldi és külföldi lapszemle. 227 Könnyű megállapítani a statisztika alapján, hogy a 40 tanuló közül túlsúlyban vannak azok, akik egyáltalán nem olvastak semmit. Ámde ezeknek 45%-a elégtelen és elégséges rendű. Mindössze egy jeles van köztük, ami azonban a mindenkori kivételt képviseli. Valószínűleg matematikus, vagy olyan tanuló, aki csak a lecke megtanulására szorítkozik. Ez a típus régi ismerős n tanári berkekben. íme ez a statisztika minden érvelésnél világosabban igazolja föltevéseimet. A modern irodalom olvasása gondolkozást kíván, szellemi munkát jelent. És nagyot tévedne valaki, ha azt hinné, hogy a mai diák szívesen olvassa a régi írókat. Jókait kivéve csupán muszájból, a felelés, a dolgozat- írás miatt olvasgatják a diákok a régi irodalmat. Megjegyzem, hogy a régi irodalom olvasóinak jó része a modern írók olvasói közül kerül ki. Viszont azok, akik egyáltalán nem olvasnak sem újat, sem régit, azoknak a kezében megtalálhatjuk a 10 filléres ponyvától kezdve egészen a detektívregényekig az egész „modern“ irodalmat. Legfőbb ideje hát, hogy a modern irodalom intenzív tanítását bevezessük a középiskolába. Az Adyval kezdődő új irodalmi irányt ne az utolsó két- három órában intézze el a tanár néhány jól fésült mondattal, hanem az irodalmi anyagot úgy kellene beosztani, hogy a VIII. osztályban már a II. félévtől kezdve komolyan és mélyrehatóan csak a modern irodalommal foglalkozzék a diák. Egy művelt, széles látókörű irodalmi tájékoztatás sok későbbi félremagyarázásnak és tájékozatlanságból eredő elfogultságnak vágná el az útját. Csak a haladó iskolapolitika nevelhet az életre, főleg a mai életre. Egy kényes kérdés. A magyar irodalom tanításában sokszor kerül az ember akaratlanul is kényes helyzetbe. így pl. a Melinda eseténél, a Csikós tárgyalásánál, hogy Széplakot és más műveket ne említsek. Tapasztalásból tudom, hogy ha az osztály csak fiúkból áll, az ilyen kényes kérdések tárgyalása símán folyik le. De ha, mint nálunk, egy-két leánynövendék is van, nagyon kell kerülni a punctum salienset, mert ilyenkor minden szem a leányok felé van fordítva. Mit tegyen azonban a tanár, ha a tanuló, bár önkéntelenül s akaratlanul is, de elszólja magát. Pl. ha azt mondja, hogy „övé lett a lány vagy a nő“, még ha tényleg nem is lett az övé, pl. mint legutóbb is a Szép Ilonka esetében. Azt mondja rá az ember, hogy „igen megszerette“, vagy egyszerűen, hogy a kérdés lényeges élét elvegye, kijavítatlanul hagyja a tanuló kifejezését? A Buda halálának egyes részei is (a királynék veszekedése) olvasás szempontjából a kényes részek közétartoznak. Ezeknél is ajánlatos a vigyázat. G. J# BELFÖLDI ÉS KÜLFÖLDI LAPSZEMLE Országos Középiskolai Tanárcgyesiilcli Közlöny 7. sz. Petricli Béla Lux Gyula Modern nyelvtanítás című munkájára reflektálván, A francia nyelv- tanítás a kezdő fokon címen ír. Fölöslegesnek ítéli egyes javaslatait, az anyanyelvet nem kapcsolná ki teljesen, könyvet már kezdetben is használ, nem gyakorolna órákon át kiejtést ; ajánlja a Gouin-féle sorokat és grammofon- használatot. Ezt „jó segédeszköznek“ tartja, de semmiképpen a tanár pótlójának. Péch Aladár öt évi tapasztalat alapján a munkáltató fizikatanítás eredményéről számol be. Értéke, hogy önálló egyéni megfigyelésre nevel, bevezet a természet életének ismeretébe. Megállapítja Péch feladatait, hogy évi 8—15 órát szenteljen neki a tanár, ennek pontos vezetéséről szól, de vigyázni kell, hogy felületességre ne szoktasson. — Fehér Jenő Jelszópedagógia (az októberi számban megjelent Módszereskedés című cikk nyomán) cikkében félti a munkáltató tanítástól az iskolai munka komolyságát, benne pedagógiailag visszaesést lát. Jó ezt a véleményt is hallani 1-----n : Félévi diáktragédiák című írása 11—g F. erről szóló vezércikkéről örömmel állapítja meg, milyen objektív 3*
