Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Belföldi lapszemle
138 Bel/öldi lapszemle. éves koráig ! Az ének nem csupán tantárgy a növendék számára, hanem nélkülözhetetlen szükséglet is, mely egész életében kihatással van kedélyére. Az ókori népek közül különösen a görögök ismerték fel az ének jellemnevelői fontosságát, és felhasználták azt az ifjúság nevelésénél, ennek elsőrendű tényezőjévé vált, mert alkalmasnak bizonyult a lélek minden szép iránti fogékonyságának kiművelésére. „Athénben már Kr. e. is úgy gondolkoztak, hogy az éneklés jobbá teszi az ifjút, mert a dallamnak szépségében a lélek harmóniája fejeződik ki. Büntetés volt az, ha ettől valakit elzártak, mert azt tartották, hogy az énekhez, zenéhez nem értő nem lehet lelkileg művelt ember.“ (Sztankó.) Kell-c nagyszerűbb és hathatósabb eszköze az összetartás kifejlesztésének — nem csupán az iskolában, hanem kint az életben is —, mint a karéneklés? — Molnár Antal : „Bevezetés a zenekultúrába“ c. könyvében is találunk utalást erre vonatkozólag : „Kóruséneklés a társadalmat összetartó mozzanatok közt a legerősebbek egyike, mivel az emberiség ősi indulatainak közösségén nyugszik.“ Az új tanterv szerint tehát az énekórák számát nem csökkenteni, hanem ellenkezőleg emelni kellene, hogy úgy, mint a torna, végigkísérje a növendéket nyolc osztályon keresztül. Ha eleinte még ez kivihetetlen is volna, úgy legalább hat osztályban kellene az énektanítást heti két órában megállapítani, mint az megvan a leánylíceum és kollégium jelenlegi tantervében. Vájjon mikor lesz az ének is annyira megbecsült tárgy, mint a torna? (T. i. a most készülő középiskolai tanterv keretében állítólag felemelik a tornaórák számát.) Vájjon megéljük-e, hogy az illetékes körök felismerik az éneknek a tantárgyak között való igazi értékét? Remélem, hogy az eljövendő leányközépiskolai reformban az ének végre az őt jogosan megillető helyre kerül. B. L. BELFÖLDI LAPSZEMLE Az Országos Középiskolai Tanáregyesület! Közlöny októberi számában Bihari Ferenc „Az évvégi értesítők szemléje“ címen igen részletes beszámolót nyújt. I)r. Csapody Vera „Kísérleteztető fizikatanítás az alsó fokon“. Horvay Fíóbert hitsorsosunk megszívlelésre méltó indítványt terjeszt elő, t. i„ hogy a német nyelvi tanításban a latin betűs írással könnyítsünk ; legalábbis irányító rendelkezést kellene tenni, hogy milyen mértékben szabad és helyes a latin betűs írás bevezetése. Lapszemléjében megemlékezik Arató Amália az európai középiskolai leánynevelésről szóló művéről, továbbá Renner János „Középiskolai fizikai gyakorlatok" című úttörő könyvéről, melyről évek előtt megjelenésekor mi már szóltunk. A protestáns tanügy e két büszkesége itt is méltó elismerést nyer. — A decemberi számban Bánkuti (Bászel) Ernő „A középiskola a magyarság szolgálatában“ című cikke olvasható. Könyvszemléjében Tettamenti Béla erős kritikát gyakorol a Kemény Ferenc szerkesztette Magyar Pedagógiai Lexikonról. Itt utalunk Szemlénkben (1932. évf. 332. lapja) olvasható hasonlóan sok hibát és hiányt találó ismertetésünkre. Sajnálatosan jellemző pedagógiai irodalmunkra, hogy alig hangzott el más, mint dicséret a felületes műről. Januári száma igen gazdag tartalommal jelent meg. Benisch Artur tanulságosan állítja össze a magyar középiskolák statisztikáját, ezek számának nagyfokú emelkedését. Megállapítja, hogy a szülők közt az alsóbb társadalmi rétegek előtérbe nyomulása a legfeltűnőbb jelenség — sajnos. Mióta két tárgyból nem lehet javító vizsgálatot tenni, az így bukottak száma 5%-ról néhol 1-7%-ra esett 1 Végső megállapítás: „A szegény, nagyobbrészt agrárjellegű s így az intelligenciának a gazdag iparos és kereskedő államoknál jóval kevesebb elhelyezkedési lehetőséget biztosító Magyarországon aránylag jóval több a középiskolai tanulók száma, mint a leggazdagabb nyugati államokban 1“ Hamvas (Holstein) Gyula a mindennap hírei és a tanulók lelki alakulása címen nem elég világosan kör- vonalazottan fejtegeti e sokszor felmerülő kérdést. Gruber Miklós az idegen
