Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 137 «hrestomathia legyen a talpán 1 Ebbe (ha tetszik két-két osztályonként I-—-Vllí-ig) hordjuk össze — persze nem tővel-heggyel, hanem mindenütt a célokhoz alkalmazva — mindazt a tartalmilag érdekes, históriailag értékes és (felsőfokon) irodalmilag esztétikus szöveganyagot, melyet Róma szellemi nagyságai évszázadok folyamán kitermeltek. De mindennek csak a színe javát, csak a legeslegjavát. Tudom, hogy chrestomathiákat sokan elavult dolognak tartják, és félnek a tanulmányi anyag megmerevedésétől. De ne tessék engem maradisággal vádolni és az „egésznek a benyomását“, a „szerves összefüggést“ és a szent „systema“ egyéb alapfogalmait mellemnek szegezni, mert a római világot a maga hézagtalan összefüggésében a középiskola úgy sem tudja megismertetni soha. Egyébként a rendszert én is tudom értékelni, de nem mindenáron. És ha fel kell valamit áldozni, inkább az „systemát“, mint a feldarabolt egész legszebb és pedagógiailag legértékesebb részeinek éltető és eleven erejét! Egyszóval érdekes, értékes és esztétikus olvasmányokat! Legyenek az új tanterv megalkotói és iskolai végrehajtói olyanok, mint a Horatius híandus doctorai, akik cukrot adnak a gyerekeknek, hogy a leckét szívesebben megtanulják. Legyen a latin olvasmány a gyermeknek örömteljes szórakozás és élvezet, és akkor a túlterhelésen is segítettünk. Mert nemcsak a mennyiség túlterhelő, hanem méginkább a rossz minőség. Az ólomsúly, mely kisebb tömegével is jobban lehúz bennünket, mint egy sokkal nagyobb tömegű, de értékes és szikrázó drágakő. Pápa. Rab István. MEGJEGYZÉSEK. \éhány szó Kezessy Zoltánnak Szemlénk februári számában megjelent „Űs leányközépiskolai reformot“ című cikkéhez. Teljesen igazat adok cikk írójának abban, hogy a tervezett reform csak a fiúközépiskolákra vonatkozik, s elkészítésénél ezeknek vezérszempontjait tartja szem előtt. Ezek szerint nem volna kívánatos az, hogy leányközépiskolai reform hiányában a fiúiskolái tanterv sémájába szoríttatnának a leányközépiskolák. Cikk írója sürget tehát egy olyan új leányközépiskolai reformot, melynek legfontosabb tényezője a női lélek adottságainak figyelembevétele volna. Nézzük csak a női lelkűiéinek adottságait, s hogy melyek volnának azok a tantárgyak, melyek szerinte a női hivatásnak legjobban megfelelnének. Felsorolja itt a következő nyolc tantárgyat : gyermekápolás és gondozás, szabás, varrás, liáztartás- és konyhavezetés, kézimunka, kertészet. Nagy hibája és fogyatékossága a cikknek, hogy az írója által ajánlott tervezetben éppen olyan tárgyat találunk legmostohább elbánásban, inelv a gyengéd női lélek legközvetlenebb tényezője. Ez a mellőzött tárgya az ének. Az említett számban közölt tantervezet szerint igen szomorú volna a leányközépiskolák zenei élete, mert az eddigi amúgv is csekély heti kétórai ének már a III. osztályban heti egv órára apadna, a IV-ből pedig teljesen kimaradna. Lehet-e vájjon énpen a 13 éves leányok énektanulását egyszerűen kettévágni? Szabad-e ilyen korban félbehagyni egv talán akkor kibontakozó zenei tehetség kifejlődését? Hiszen abban a korban lehet tudatos énekeseket és zeneművelőket nevelni, amikor a gyermek lelke legfogékonyabb, 1.3—IX
