Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Csanády Sándor: A hitfelekezeti és állami középiskolák keresztmetszete
126 Csanády Sándor: A hitfelekezeti és állami középiskolák keresztmetszete. icsak akkor és azért lehet tenni, azaz hitfelekezeti iskolákat fenntartani, ha ennek a kivételnek fejében pluszt nyer a nemzet egyeteme : vallásra épült, éppen ezért sziklahitü jellemeket. De magyar legyen a szíve ezeknek az iskoláknak azonfelül. * V. Az eddigiekben általánosítva vett hitvallásos iskolákról szólottunk, a következőkben különlegesen a református és állami iskolák metszetét vizsgáljuk meg. Mikor egy református tanárt megválasztanak, nemcsak katedrát kap, hanem hazaérkezik ez az ember. Rokonok közé. Értik a nyelvét és szavát. Terveit nem állják körül messziről odanyuló árnyak. Hacsak elképzelt árnyak is. Elültetheti a fákat, melyek alatt öreg korában pihenni akar. Nemcsak a fák gyökereznek meg, de ő maga is. Az állami tanár szolgálatra jelentkezik, körüllátással lakást bérel, kollégáival lehető jó viszonyt teremt, azután csendesen dolgozik. Ha elkerülhető, nem háborítják, de mégsem tudhatja, hogy holnap nem kerül-e az ország másik részébe. Ki tudja, hol fogják azt a sírt megásni, melybe eltemetik ? Állandó lelki felkészültségben van az odébbmenetelre, mert nemcsak büntetésből, de többször valóban szolgálati érdekből is kénytelen a felsőbbség a tanárt áthelyezni. Tudjuk, hogy elmérgesedő viszályokat, hátrányos állapotokat sokáig kell tűrni, vagy végképpen alig lehet megszüntetni, mert a református iskoláknál áthelyezés nincsen. Ez mégis csak szórványos eset; de meg az egyház nagy erkölcsi tekintélye hatályosan fékezi a békétlenkedőket még különösebb intézkedések nélkül is. Bőségesen kárpótolja ezeket a károkat az átnemhelyezhetőségből származó nagy munkalendület, kedv és az iskolával való közösség érzése. (Ne tévesszen meg bennünket az olyan esetek példája, amikor a tanár még ilyen körülmények között is immel-ámmal dolgozik. így dolgozna az ilyen ember az állami iskolánál is, meg bármily munkakörben is. Fejtegetéseinkben sohasem a rossz kivételekre gondolunk.) A református tanár az iskolát első perctől kezdve magáénak vallja, szereti, mint a saját gyümölcsöskertjét, melyben maga is ülteti, oltja s ápolja a fákat. Az állami iskolák tanári testületé gyorsan és gyakran változik, hagyományok alig fejlődhetnek ki. A béke helyreállítása az állami iskolákban nem nagy kérdés : legtöbbször az áthelyezési akta aláírása. Vannak kötekedő, izgága természetű emberek, akikkel másként nem is lehet, nem is érdemes elbánni; ámde kérdés, hogy a könnyen hozzáférhető fegyelmi eszközök nem csábítják-e az állami igazgatókat néha hirtelenkedésre vagy túlzásra. Ők is csak emberek, tévedhetnek. Az igazgató nagy hatalmáról való tudat önkénytelenül is nem színtelenítik-e meg a tanár cselekvési készségét? A legtöbbször, bár ok nélkül. Nagy és nehéz kérdések. Mindent egybevetve a református tanár átnemhelyezhetősége több jót hordoz magában, mint rosszat: a tanár szabadabb ura aka-
