Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 3. szám - Csanády Sándor: A hitfelekezeti és állami középiskolák keresztmetszete

Csanddy Sándor: A lutjelekexti és állami középiskolák kerészlmdszrte.

127

•ratáuak és jelleme jobhaji kidomborodik, tehát egyéniségével nagyobb hatással lehet tanítványaira. A választó testületek tudván azt, hogy az alkalmazás örökös — eleve jól meggondolják a dolgot. Minthogy fegyelmi eszközök csak a lehető legsúlyosabb esetben állanak az igazgató rendelkezésére, egyetlen segítség a saját erkölcsi és szellemi fölénye, mely előtt még a pártos is meghajol. Jól és bölcsen tudták ezt az ősök is. Innen magyarázható, hogy a református iskolák történelmében annyi derék igazgatót és tanárt találunk. Nem a paragrafusok mérkőztek egymással, hanem a jellemek.

(Ügy tudjuk, hasonlóan volt az ev. iskolákban is.)

A primus inter pares elvének csodálatosan gyümölcsöző eredménye volt az apró zavaró momentumok mellett is, hogy az erős- hitű és meggyőződésű emberek között olyan szellemi és lelki egységet teremtett, mely századokról-százdokra szállott, s ma is éltet és hat. Ez a szellem tevékenyen ott működik ma is ősi iskoláink falai között, és onnan el-ellopnak egy szikrát az újabb református iskolák, hogy az ősi tűz égjen az ő hajlékukban is.

VI. Emlékezünk rá mint diák is, mint tanár is, hogy azoknak az iskoláknak a múltja, melyekben tanultunk, tanítottunk, seregével hozta lelkünk elé a megpróbáltatásoknak, szenvedéseknek, tetteknek, alkotásoknak hőseit, a magyar művelődésnek számtalan nagy szellemét. Mikor nemzetünk történelmét, irodalmát tanultuk, tömött sorokban vonultak fel múltba néző szemünk előtt hitünknek alakjai. Valamennyinek kezében egy-egy fáklya vagy kard, avagy mind a kettő.

Mennyi beszédes tanuságtétel, mennyi kapocs, mely láthatatlanul megköt, iskoláinkhoz fűz, csak annyit érzünk, hogy gyorsabban lüktet a szívünk !

Őseink hite, intelme, példája, ezer küzdelme, bátor sorsbír- kózása és nem ritkán győzelme beszélt hozzánk a falakról, a képekről, régi-régi könyvekből, és még máshonnan is.

A nevelés hatásos erejének kimeríthetetlen kútforrása a református tanárok részére az egyháznak és az ősi iskoláknak a múltja. Az Örökkévalónak soha el nem múló beszéde szól hozzánk ebből a múltból. Az Ige. Minden kis és nagy szereplőnek az élete, s e múltnak minden fejezete egy-egy textusrész a Szentírásból.

Magunk is így láttuk, így éreztük, de így is élték meg tanáraink is ennek a múltnak a mi időnkbe nyúló szakaszát is.

VII. Mert más az Igét hirdetni, és megint más : követni.

Fentebb említettük, hogy ez a lelket termékenyítő múlt máshonnan is beszélt hozzánk. Beszélt hozzánk tanáraink példaadásából és életéből, hitéből és cselekedetéből, tetteiből és szavából. A tanulmányi eredmény mellett legfőbb törekvésük volt, hogy az egyház százados szellemét, amit ők is örökségül kaptak, maradéktalanul adják tovább, és kiformáljanak bennünk olyan lelki arcot, mely hitünk alapigazságainak vonalait mutatja.