Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Szathmáry Lajos: Református pedagógia a gyakorlatban
1 14 Szathmáríj Lajos : Református pedagógia a gyakorlatban. .célját, reformátusabb egyháztagok nevelése által szolgálni az egy- magyarság ügyét. 4. Hogy azért mindezek ellenére is betelik iskoláink célja,- ha nem is mi tanárok töltjük azt be, hanem Istennek valami különös kegyelme, amely gyarlóságainkon keresztül is munkálkodik. Ezek szerint az elvek és ;a gyakorlat között nagy mélység tátong és éppen ennek az áthidalása képezi törekvéseink tárgyát. Miután pedig az alapok (alapelvek) a Krisztusban már megvettettek, természetszerűleg a gyakorlati módszerben kell a beteljesedést, a kiegyenlítődést, az életre-váltást keresnünk és megtalálnunk. Néhány tanév pedagógiai tapasztalata s más hasonló irányban kereső társakkal való beszélgetések a következő megfogalmazásban érlelték meg bennem az egyik alapvető református módszertani tételt : Az „egész‘‘-nek az infláció útján való meglátása után következik csak a „rész-szerint valók“ helyes értékelése, kiválogatása és továbbadása. Legyen szabad fejtegetéseim során az irodalom területén mozognom, miután a megoldás ennek tanításában revelálódott előttem. Először pl. összeállítjuk az osztállyal Petőfi korának képét, amely kitermelte őt. Ezután végigolvassuk müveit. S miután így vele belső ismeretségbe kerültünk, kíváncsiak leszünk életének azon körülményeire is, amelyek költeményeinek megszületését eredményezték. Hiszen ha a tanuló nem ismeri a történelmi kereteket először, nem fogja megérteni a költemények szellemét és formáját másodszor, s harmadsorban az előzők híján teljességgel hiábavaló is lenne megtanulnia egy meg nem értett költő életrajzi adatait. A zseninek csak a lába jár a földi élet utain ; az irodalom lelke, a költőknek az örökkévalósággal való emberi kapcsolata a művekben nyer kifejeződést. Mi más ez, mint az, hogy : Keressétek először Istennek az országát és az ő igazságát, s emezek mind megadatnak néktek. (A megtanult életrajz nem feltétlenül olvastatja a költőt, de a verseiben a végtelennel érintkező költő megismerése és megszeretése az életrajzára is kíváncsivá tesz.) Vagy : Mit használ néktek, ha az egész világot megnyeritek is, de a lelketek kárt vall... Az elsősorban adatokat habzsoló papagáj szószátyár műveletlenségére esik itt célzás irodalmi vonatkozásban. Mondanivalóimat innen párhuzamosan azokhoz a sorokhoz fűzöm, amelyek Solt Andornak a Magyar Pedagógia folyó évi 4—6. számában közzétett irodalomtörténet-didaktikai tárgyú cikkében olvashatók. Itt, de főként a 61. oldalon lefektetett elvek ugyanis a fentiekkel szemben kimondottan katolikus lelki struktúrából fakadnak, sígy a dolog világosabbá tétele céljából a fentiekkel hasznosan egybevethetők. Az idézett munka szerint pl. a Bánk bán tragikumának legmélyebb szépségeit, Vörösmarty művészi egyéniségének titkát stb. csak kevés ember ismeri, s nincs is többnek szüksége rá. Ellenben azt minden embernek tudnia kell, ki volt Katona és Vörösmarty, mikor éltek és mit írtak.
