Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - Szathmáry Lajos: Református pedagógia a gyakorlatban
Szathmáry Lajos : Református pedagógia a gyakorlatban. 115 A reforijjátus tanár viszont így gondolkozik : Ha a Bánk bán tragikumához, s Vörösmarty művészi egyéniségének titkához nem tudunk tanítványainkkal hozzáfér kőzni, akkor életrajzi adatokkal irodalmi műveltséget színlelni szemfényvesztés volna. Mert : 1. Tévedésbe ejti az ilyen tanuló a világot, amely azt hiszi róla, hogy ő az iskolában a nagyok szellemével társalog, holott csak a sarujukat kötözgeti. 2. Önmaga felől is ebben a hiú hiedelemben ringatja magát, s azt hiszi, hogy ennyivel valamicske köze is lehet, vagy van az irodalomhoz. Az engedelmesen ámuló katolikus diákot tehát léptenként vezetik a szentély felé. A református diák meg sem látja addig a templomot, míg az Istent meg nem látta. Végeredményében mindkét módszer vezethet ugyanoda. A különbség csak annyi, hogy a református ember lelki struktúrájának emez a módszer felel meg jobban. Ugyanis : Ila a katolikus módszert vizsgáljuk, azt találjuk benne, hogy olyan elvekre épül fel, amelyek felekezeti álláspontból fakadnak. Az anyagot két részre osztja. X tömeg számára bizonyos könnyebben megfogható, általánosabban kötelezővé tehető anyagot ír elő. Xz igazi lényegig viszont csak a választott kevesek hatolhatnak. Ezek a szellemi világ klérusának a tagjai, míg az előbbiek a laikusok nyája. A klériku- sok a szentélyben isszák az Úr vérének szín-borát, míg a tömeg maga a szentélyen kívül marad, s kevesebb követelmény teljesítése alapján is rendben, nyugodtan érezheti magát üdvössége felől. Esetleg bizarr az analógia a katolikus egyházi élet és a katolikus pedagógia e párhuzamában, de legalább világosan mutatja, hogy a katolikus magatartás egységes, elveik s azoknak alkalmazása egyöntetű a szellemi és lelki élet mindkét síkjában. Ha a katolikus élet minden síkját végig vizsgálnék, ez az egység mindenikben szemünkbe tűnnék. A református diák számára viszont nincs abszolúció mindaddig, míg a lényeget, az Istent jelentő törvényeket meg nem látja. Az irodalom síkjában tehát pl. míg a Bánk bán tragikumára rá nem döbben. Addig nem ér rá, hiábavalónak ítéli az írónak személyi bibijeivel foglalkozni, míg azt, ami benne örök, műveiben meg nem jogta. Lehet, hogy a középiskolában mind az érettségiig sem fog ez neki sikerülni; lehet, hogy növekvő szomjúságától, vagy minimális fokon a kielégületlen- ségtől csak a halál váltja majd meg, de legalább az örök törvény mentén kereste az utat. A katolikus diákok tömege számára az irodalmi síkba vetített kijelentést képviselő tanár az év végén bizonyos adatok tudásáért elégséges fokon megadja a fölmentvényt, a lelkiismereti megnyugtatást. A református diák az örökkévaló lényeg után kutat, és e munkájának őszinteségi foka szerint kap (esetleg elégtelen fokon) osztályzatot az évvégén. De legalább kapott halálig szóló kérdéseket bogoz- gatni egy életre. 2*
