Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - S. Szabó József: Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyve
I S. Szabó József: Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyve. 99 tehát nagy óvatossággal kell bánnunk, nehogy túlzásba vitele testileg és lelkileg kárt okozzon az ifjúságnak. Faragó József az Évkönyben közölt felolvasásában a középiskolai énektanítás rendezését és fejlesztését sürgeti. A tárgy nagyjelentőségű és érdekes. A felolvasó több hévvel és jóakarattal szól hozzá, mint alapossággal. Amit mond, az időszerű, s amilyen lélekkel mondja, dícséretreméltó. I)e előadása csak rapszódikus elmefuttatás, és nem a kérdés alapos tárgyalása. Ez látszik főkép a történeti visszapillantáson, mely fölöttébb hézagos, s egyes adatoknak innen-onnan való kikapása. Ila már történeti alapvetést is óhajtott tenni a felolvasó, jobban utána kellett volna néznie a dolognak. Tanáregyesületünk, amint azt Évkönyvei bizonyítják, nem sokkal megalakulása után (1905-ben) kezdett foglalkozni a középiskolai énektanítás ügyével. Beható tárgyalás alá vette közgyűlésen, központi igazgatóságban, bizottságban. Fölterjesztésére a Konvent 1909-ben kimondotta, hogy minden iskolában rendszeres énektanári állás szervezendő, s erre a fenntartó testületeket nyomatékosan hívta fel. Sajnos, a kormány nem volt hajlandó az énektanárokat állami fizetéskiegészítésben részesíteni, s így anyagi erőtlenségünk miatt maradtak azok az állapotok, melyeket most Faragó felpanaszol és megváltoztatni kíván. Ezeken segíteni is kell, hacsak mód van reá. Helyén való tehát Faragó József sürgetése, s az 1—3. pontban előterjesztett határozati javaslata. A Seprődi-féle énektanítási tantervet is tanáregyesületünk készíttette, terjesztette föl és fogadtatta el a Konvent- tel. Ez ma is teljesen megfelelő. Nem újabb tantervre van ennélfogva szükség, ahogy Faragó javasolja, hanem alapos és részletes tantervi Utasításra, amint azt a Seprődi tantervével együtt tanáregyesületünk kívánta, ami azonban mindmáig késik. Abban megint egyetértek Faragóval, hogy alkalmas vezérkönyv és tankönyvek szerkesztesse- nek. Azt a kívánságát is helyeslem, hogy a sárospataki, debreceni és pápai főiskolák nagyértékű kottagyüjteményeit hozzáférhetőkké kellene tenni. Egy tévedését végül helyre kell igazítanom. Azt mondja, hogy Magyarországon legrégibb a sárospataki énekkar. Hát én Sárospatakot, mint nevelőanyámat, nagyon szeretem és szívesen ráraknám a csillagot is. A történeti igazság mégis azt követeli, hogy az elsőséget a debreceni kollégiumi énekkarnak adjuk. A debreceni 1741-ben (L. Balogh Ferenc : A debreceni református Kollégium története. 640 1. és dr. Nagy Sándor : A debreceni református Kollégium I. k. 278 1.), a sárospataki ellenben 1782-ben (L. Orbán József : A sárospataki énekkar története. 11 1.) keletkezett. Venio nunc ad fortissimum virum. S ez dr. Papp Ferenc az ő felolvasásával, mely a sorban mind tárgyára, mind tartalmára nézve a legelső. Ez is volt a közgyűlés első, mondhatni parádés felolvasása. Címe : A református keresztyén pedagógia alapelvei. E nagyérdekű felolvasást szinte alkalom- és tárgyszerűen előzi meg és frappáló erővel egészíti ki Kovács J. István közgyűlési prédikációja. Krisztusról, mint szívet-lelket formáló erőről s keresztyén életideálról í*
