Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - S. Szabó József: Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyve
100 S. Szabó József: Az Országos Református Tanáregyesület Érkönyve. elmélkedik, a végén megható önvallomással. S ha Krisztus a keresztyén élet ereje, ideálja és a keresztyén hit fundamentuma, ami a keresz- tyénség alapigazsága, akkor, természetesen, nem hiányozhatik a keresztyén pedagógiából sem. A Papp Ferenc felolvasásában pedig Őt nem találjuk. Kétségkívül új és meglepő, amit ebben a felolvasásban olvasunk. Témája, gondolatmenete, alapelvei olyanok, amilyenekre nem igen találunk példát a nevelés történetében. Annyira eszméltető, mondhatnám megdöbbentő ez a felolvasás, s olyan új világot tár fel előttünk, hogy az így az érdeklődés homlokterébe állított református keresztyén pedagógiát -— Karácsony Sándor szerint (Prot. Szemle, 1934 dec.) és szerintem is — agyonhallgatni nem lehet, beszélni, tárgyalni kell róla. S hogy lehet-e olyan megállapodásra jutni, ami az iskolai tanításban tervszerűleg és rendszeresen megvalósítható — ez nagy kérdés. De menjünk sorjában 1 Papp Ferenc abból indul ki, hogy túl a tanterveken és tantárgyakon van valami a különböző jellegű iskolákban, ami ezeket „sajátos egyéni közösséggé alakítja, életüket, fejlődésüket irányítja, a nevelésnek színt, karaktert, az ifjúságnak pedig sajátos lelki habitust és- életstílust ad : ez a valami az iskola szelleme.“ Flogy mi voltaképpen a református iskolai szellemnek a lényege, arra hiába igyekezett kielégítő feleletet találni a pedagógiai irodalomban. Sem a külföldiben, sem a hazaiban nem talált. Most, hogy így az ő kutatása felhívta a figyelmünket e körülményre, látjuk valójában, hogy az iskolai tanítás mindenkor és mindenütt mennyire csak az általános humánum alapján nyugodott. Alig van nyoma valamely speciális keresztyén elv hangoztatásának. Kálvin csak azt mondja genfi iskolai törvényében (1559), hogy a tanítók főleg ezt tanítsák : az Istent szeretni, a bűnt gyűlölni kell. Magyar református iskolai törvényeink az Isten tiszteletét és félelmét tűzik a tanítás céljául. Szólnak az ingenium vitae-ről, de azt nem a Krisztus evangéliumában, hanem abban az éltető erőben és szellemben keresik, amely az Isten és az emberek előtti kedvességre irányul. Krisztusról és a christianismusról elvétve- és mellékesen esik szó. A debreceni Kollégium összes törvényeiben csak ennyit találtam : „moribus non culto tantum homine, séd christiano dignis imbuantur atque expoliantur (scil. studiosi)“- (1792.). A ceglédi iskola 1724-i törvényeiben olvasom egy helyen minden értelmezés nélkül a discipuli Christi elnevezést. Több iskolai törvényt ismerek •— hajdan a tanítás célkitűzéseit is ezek adták -—, de különösebb keresztyén nevelési elveket nem találok bennük. Érdekes volna egyébként ezzel a témával bővebben foglalkozni. De hát helyesen mondja Papp Ferenc, hogy addig, míg a protestáns (nemcsak a német, hanem valamennyi) egyház elhatározó befolyással volt az iskola munkájára, ennek irányára és szellemére, nem érezte szükségét sem iskolai törvényekben, sem irodalmilag pedagógiai művekben hangoztatni keresztyén nevelési alapelveit s tisztázni a protestáns keresztyénség és iskola közötti kapcsolatot. Az iskola teljesen vallásos szellemű és egyházi jellegű volt. Seminarium
