Protestáns Tanügyi Szemle, 1935
1935 / 3. szám - S. Szabó József: Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyve
98 S. Szabó József: Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyve. mazási gyakorlatok kérdése). Amaz képekkel is van illusztrálva, s a tanításnak olyan korszerű, szemléltető módjára és eszközeire mutat reá eleven stílusban és értékes gyakorlati útmutatásokkal, melyeket ma elhanyagolni valóban a tanítás kárával és elmaradottságával jár. Emez a tanítóképzőintézetek magyar nyelvi fogalmazási gyakorlatainak újjáalakítását tárgyalja elmélyedő tanulmányban. Mindkét dolgozat megérdemli, hogy figyelmet fordítsanak reá az új tantervek készítésénél is. Az egyesület multévi közgyűlése díszes külső keretek között előkelő közönség jelenlétében nyílt meg. Hiszen a régi békeidőben is mindig nagy, intelligens publikum, egyházi, tanügyi, közigazgatási notabilitások érdeklődése mellett ünnepélyesen kezdődtek a közgyűlések, de arra még nem volt eset az egyesület 32 éves történetében, hogy bár többször tartotta közgyűlését az ország fővárosában, a közoktatásügyi miniszter személyesen jelent volna meg valamelyiken. Most dr. Hóman Bálint elment s vele együtt két államtitkár és a középiskolai ügyosztály vezetője. Ezenkívül két püspök, egy egyházkerületi felügyelő, számos más kiváló egyházi és tanügyi ember vett részt a közgyűlésen. Ezt a fényes külsőséget és ritka alkalmat képben is megörökítve látjuk az Évkönyv első lapján. Ez is az egyesület növekvő jelentőségéről és hatásáról tanúskodik. A közgyűlési felolvasások érdekes problémákat és témákat vetnek felszínre. Dr. Veress István : „Téli szünidő“ cím alatt a téli sportolást s ott főként annak ma különös kedvvel űzött nemét, a sízést óhajtaná az iskolákban meghonosítani. Széles látókörrel, elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal egyaránt igyekszik annak szükségességét kimutatni, s tervet is ad, hogy a karácsonyi szünidőt a tanulók testedző sportolása érdekében miként lehetne célszerűen és a tanítás kára nélkül meghosszabbítani. Ma az iskolai nevelés a testedzés jegyében halad előre. Nincs is ellene semmi kifogásunk, s Veress István lelkes felszólalását is bizonyos fenntartással helyeseljük. Nem lehet ugyanis eléggé hangsúlyoznunk, szemben a mai testi kultusszal, hogy a testi és szellemi nevelést mindenkor harmonizálni és arányosítani kell. Nagy hiba és az emberi kultúra és egészség veszedelme volna, ha a Rousseau-féle elvet odáig vinnők, hogy a természethez való visszatérés jelszava alatt az ifjúságot betegségeknek, vagy a testnek élő elparlagosodásának tennők ki. Ezt nem Veress Istvánra értjük, mert ő bölcsebb és tapasztaltabb pedagógus, hogysem ilyet akarna, s ezt felolvasásában is kifejezi, hanem a fontos témával kapcsolatban a nyakló nélkül száguldó, szélsőséges testnevelőket kívánjuk a helyes középútra figyelmeztetni S hogy erre szükség van, sajnosán tapasztaljuk. Csak a napokban olvashattuk, hogy az egészséget rongáló, mértéktelen sportolás meggátlására a fővárosi iskolákban már orvosi vizsgálatokat vezettek be, s a főváros tiszti főorvosa azt indítványozta, hogy e vizsgálatok hatályát az állami és felekezeti iskolákra is terjesszék ki. Fel is írt ez ügyben a főváros a közoktatásügyi miniszterhez. A sporttal
