Protestáns Tanügyi Szemle, 1935

1935 / 2. szám - Hazai irodalom

94

Hazai irodalom.

játszva tanító előadásmódja s erkölcsnemesítő célzata miatt e műnek nem szabad hiányozni a tanulók magánkönyvtárából, sem az ifjúsági, sem a nyilvános könyvtárakból. Dr. Frick .József.

Fináczy Ernő : Neveléstani elméletek a XIX. században. Budapest (A M. Tud. Akadémia kiadása.), 1934. 177 lap.

Szerző, a neveléstörténetnek Weszely, Imre, Milrovics és ami SchnellernnU és Szeléni;ink mellett legnagyobb magyar búvára, e művével, a harminc év előtt megindult művét ötödik kötetével befejezte.

Az előszót hozzá Kornis Gyula, Berzeviczy Albert mellett legnagyobb kultúrpolitikusunk írta. Találóan mondja, hogy Fináczy mesteri módon mutatja be, hogyan alakulnak át a filozófusok önkénvtelenül pedagógusokká, mikép vonják le értékrendszerüknek a társadalom fokozatos átformálására, a nevelésre vonatkozó következményeit : hogyan bontakozik ki kultúrfilozó- íiájuk a nevelésnek egv-egy elméleti rendszerévé. A modern szellemtörténet a valóságérzék iránti hiányait mellőzve Fináczy e befejező kötetét is a források lelkiismeretes felbúvárolása, a feltétlen megbízhatóság, az anvag biztos áttekintése és lényegre szorítkozó feldolgozása, a genetikus megértés különös ereje, a nagy szellemi jelentés-összefüggések adaequat megpillantása s a történeti beleélés lelki mélysége és biztossága jellemzi. De különösen vonzólag hatott reánk Milrovics pedagógiájához hasonló mély vallásos erkölcsi felfogása s a magyar pedagógiai irodalom felhasználása.

Az első fejezetben egy rövid bevezetés után Kant, a másodikban a német idealizmus, a harmadikban Herbart és követőinek, a negyedikben a pesszimizmus és az ötödikben a pozitivizmus neveléselméleteit ismerteti. Egv gondosan készült név- és tárgymutató nagvon megkönnyíti az előző kötetetkhez hasonlóan e klasszikus mű használatát.

Kant pedagógiájának első alappillére az ember erkölcsi rendeltetésében gyökerező célgondolat s a nevelés tervszerűségében nyilvánuló fegyelmező és oktató jellege. Ismerteti szerzőnk Kant és Rousseau egymáshoz való viszonyát és behatóbban Kant felfogását az értelmi és erkölcsi nevelésről és etikájával szorosan kapcsolatos neveléselméletét. A vallást és az erkölcsöt élesen elválasztó hibája dacára méltán kiemeli „Kant etikájának és pedagógiájának drágakőként ragyogó fenséges örökségét“, amely szerint minden nevelésnek célja a gyermek természetadta egyéniségének erkölcsi személyiséggé való átalakítása. Ebben Schneller pedagógiai rendszere is követte.

A német idealizmus fejezétében gazdag irodalom kíséretében Fichte, Schleiermacher, Hegel és Frübel pedagógiáját ismerteti.

Fichte „A német nemzethez intézett“ klasszikus „beszédei“ szerint a nevelés főfeladata Hitler nemzeti szocializmusát megelőzve „a közakarat megteremtése“, amelynek különös alakja a német embereszménv. Szerinte „Charakter haben u. deutsch sein ist ohne Zweifel gleichbedeutend“. De legnagyobb ott, ahol „Wesen u. Bestimmung des Gelehrten“ c. második művében a tudomány fenségéről és legfelsőbb székhelyéről : az egyetemről ír. E gondolatkörben magvar tudósaink közül főleg Böhm Károly követte. Erkölcsi rendeltetésünk végnélküli megvalósításában és az embereszmény és észállam áldozatos szolgálatában áll Fichte pedagógiai idealizmusának gyakorlati vonatkozása.

Schleiermacher pedagógiájának alapvonása az erős etikuin. Megvalósításának talaja nem az egyetemes humanitás, hanem a nemzet, a nép, az állam és az egyház. Az egvéni és társas közösségi nevelés szintézisére törekedett. Teljesen önálló neveléselméletén végigvonul az egvéni és társadalmi nevelés együttességének, kölcsönhatásának, egymásrautaltságának eszménvi és gyakorlati célgondolata. Különös, hogy „a vallásoktatást nem az iskolába valónak“ tartotta. Egyebekben neveléstana a legmélyebb értelmi, legalaposabb, legkörültekintőbb és leghiggadtabb pedagógia — bár külön neveléstant nem írt.

Hegel művei telve vannak a nevelésre vonatkozó alkalomszerű gondolatokkal, de miként Fichte és Schleiermacher, ő sem írt neveléstant. Hisz’ történet