Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Dr. Losonczi Zoltán: Petz Gedeon
90 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE részben szakított is az ősök hagyományaival, ha nem is választotta a papi hivatást, családjának nemes'eszményei továbbra is ott éltek benne, s bizonyára sokszor felhangzottak lelkében, mintegy „Klang der Jugend“ Luther, Gerhardt s egyházi költőtársaik nekünk oly otthonos dallamai, különösen az Isten akaratában való megnyugvás örökké szép himnusza : Bízzad minden utadat. . . Nevezetes szerepet töltött be iskoláink közül a pozsonyi evangélikus líceum. Hosszú időn keresztül az ország minden részéből sereglettek e jóhírű s sokáig főiskolai jellegű intézetbe a tanulók. Petz Gedeonban is, aki 1873—1881-ig volt a pozsonyi líceum tanítványa, itt ébredhetett fel az érdeklődés a tudományok iránt. Tanára volt többek között Lichner Pál klasszikus filológus, történettudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, továbbá neves pedagógusunk, Schneller István s Hoffmann Frigyes professzorunk is, aki később az Eötvös-kollégiumban szintén a németszakos tanárok kiképzése körül fejtett ki áldásos tevékenységet. A papi ház gondos nevelése folytán kiegyensúlyozott lélekkel s a pozsonyi líceumban jól megalapozott tudással került Petz a pesti egyetemre, hogy itt elsősorban magyar és német filológiai tanulmányokat folytasson. Értékét tanárai hamar fölfedezték. Heinrich Gusztáv már ekkor szemelte ki őt jövendő munkatársául s gondos tanácsokkal támogatta. Hogy már ezidőtájt is mily nagy ismeretkörrel s mily alapos kutató módszerrel rendelkezett, arról az akkori Heinrich szerkesztésében megjelent Egyetemes Philologiai Közlöny számára már 1883-tól kezdve írt dolgozatai tesznek tanúságot (pl. „Ruodlieb“, „Bessenyei és Destouches“, „Shakespeare és Ayrer“). Csodálatos jártasságot mutatnak e cikkek nemcsak a magyar és német, hanem a francia és angol filológia terén is. 1885-ben jelent meg mint doktori értekezés „A magyar bűn- monda“, mely egyetemi pályadíjat is nyert. Hogy mikép gondolkoztak e munkáról megjelenése idejében, azt mutatják a Budapesti Szemle bírálatának következő szavai : „Petz nálunk ritka tájékozottsággal és szakismerettel fogott hozzá a munkához; ...módszere kitűnő iskolára vall ; ítéletének óvatossága és higgadtsága pedig saját tehetségének és tudományos képzettségének válik becsületére“ (1. 1885. évf. 104. sz. 303). Hogy mit vall róla csaknem öt évtized után a mai tudomány, arra jellemző, hogy neves turkológusunk, Németh Gyula egyenesen klasszikus műnek s a magyarországi filológiai kutatás egyik legkimagaslóbb alkotásának nevezi (1. az Emlékkönyvbe írt cikkét). Petz tudományos fejlődésének következő állomása a német- országi egyetem ; ismét oly tényező, mely főkép a reformáció kora óta annyi indítást adott hazai művelődésünknek is. A freiburgi egyetemen töltött évéről (1885—86) szeretetreméltóan szólanak azok a megemlékezések, amelyeket volt hallgatótársai, Braun Frigyes és Meier John német birodalmi egyetemi tanárok, valamint volt professzora, Schröer Arnold jelenleg kölni egyetemi tanár, Schröer
