Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 3. szám - Dr. Losonczi Zoltán: Petz Gedeon
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE !) 1 Gottfried Tóbiás pozsonyi ev. líceumi tanár unokája az Emlékkönyvbe írtak. Kedvesen domborodik ki e megemlékezésekből Paul Hermann professzornak, az úgynevezett új grammatikus iskola vezérének értékes alakja, akinek magyar nyelvtudományunk fejlődésére is részint éppen Petz útján jelentős hatása volt, s akiről 1923-ban, a Magyar Tud. Akadémiában éppen Petz tartott emlékbeszédet a volt tanítvány őszinte melegségével. A következő tanévet is német egyetemeken töltötte Petz és pedig részint Lipcsén, ahol’Wundt Vilmost is hallgatta, részint pedig Berlinben. Budapestre visszatérve a bölcsészeti kar már 1887-ben a német nyelvtudomány magántanárává képesítette. 1888-ban a budapesti evang. gimnázium tanára lett s itt nyolc évig működött egészen egyetemi tanárrá való kinevezéséig. Az intézet igazgatója ekkor nagy filozófusunk, Böhm Károly volt, tanárai többek közt Pecz Vilmos, Fröhlich Róbert, Lehr Albert, Petz későbbi egyetemi tanár-, illetőleg akadémikus társai. Hogy Petz Gedeon minden tudós törekvése mellett is igaz kötelességtudásától vezérelve mily alapos pedagógiai készültséggel látta el munkakörét, azt a gimnázium 1890 -91. évi értesítőjébe „Az idegen nyelvek tanításának módszeréről“ írt tanulmányán kívül azok a tankönyvismertetések is mutatják, amelyek tőle az Egyetemes Philologiai Közlönyben ez időtájt sűrűn megjelentek. E dolgozataiban, melyek a pedagógiai szakirodalom gondos tanulmányozásáról s a gyermeki lélek éles megfigyeléséről tanúskodnak, igen sok olyan gondolatot találunk, melyek a nyelvoktatás forrongó módszereinek közepette még ma is diadalmasan állják a harcot. így kifejti s megokolja, hogy az idegen nyelvi tanításnak összefüggő s tartalmilag is jelentős szövegből kell kiindulnia ; a szavak tanulásának is ezekkel kapcsolatban kell történnie. A szövegek és az azokban előforduló kifejezések ne haladják meg a tanuló értelmi színvonalát. A nyelvtant indukció útján a nyelvből s a nyelvért kell tanítani. Nem mellőzhető az anyanyelvre való pontos fordítás sem, mivel végeredményben ez is az idegen nyelv tökéletesebb megismerését szolgálja. Pedagógiai érdek vezette akkor is, midőn Lehr Alberttel a tanári testület részére egyöntetű nyelvtanítási terminológiát készített, továbbá javaslatot dolgozott ki az iskolai német helyesírásra vonatkozólag is. Ez utóbbit a tanári testület az összes evang. intézetekbe való bevezetése céljából az evang. egyetemes tanügyi bizottság elé is terjesztette. Tudományos munkássága sem szünetelt középiskolai tanári működése alatt. Számos, főkép az Egyetemes Philologiai Közlönybe irt cikke mellett megjelenik részletes nyelvtörténeti tanulmánya, a „Grimm törvénye“, továbbá az egész új kérdést felvető „Magyar és német hegedősök“ c. értekezése (Irodalomtört. Köziem. 1891, 22—31), a Nyelvtudományi Közleményekben pedig rendkívül világos összefoglalása „Az indogermán hangtan mai állásáról“ (1893, 74. s kk.). 1896-ban a budapesti tudományegyetemen a német nyelvtudomány rendkívüli, 1904-ben pedig rendes tanárává nevezték ki. i*
