Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Holstein Gyula: Az irodalmi műdarabok középiskolai bemutatói
PROTEST A SS TANÜGYI SZEMLE (>7 Az irodalmi műdarabok középiskolai bemutatói. A színműíró művészetének teljességéből, belső elképzelésének művészi formák szerint való kivetítésével, a darab rendezőjének ezernyi tanulmányrészletéből s egy sereg művészi vágy testetöltésével születik meg az a három-négy irodalmi óra, mely alatt egy esztétikai vagy erkölcsi magvat rejtő probléma a közönség elé kerül. Ez a komoly színpad bemutatója. A premier, ez a koncentrált és izzó teljesítmény, mely a kivitelben annyi nemes ötletnek, gyakorlativá lett szellemes elgondolásnak ad találkozót, felveti azt az eszmét, milyen nagyszerű segítőtársa lehetne a komoly színpad az iskolai nevelésnek abban a formában, hogy átadná a maga lenyűgöző, lebíró hatáseszközeit a nevelési eljárás számára. Mert nemcsak gyönyörű, hanem meglepő eredményekben gazdag élménye lenne az iskolának, ha egy tanára, mielőtt egy irodalmi műdarabot (ha nem is színművet) tesz tanítványai közkincsévé, megvizsgálná a műalkotást tüzetesen a rendező korlátokat nem ismerő hevületével, egy sereg részlettanulmánnyal a tanulók elé vihető művészi és erkölcsi hatásértékek szempontjából s csak aztán tartaná a színes, lebilincselő, a részleteiben magával ragadó bemutatót. Az előkészület alatt nem a rendes iskolai élőmunkát értem, hanem egész sorát a közlendő művel összefüggő speciális művészi elmélyedéseknek, melyek után minden oldalról biztosítva volna, hogy a tanulók a bemutatás alkalmából a legszorosabb lelki közösségbe léphetnek a mű esztétikai és etikai vonatkozásaival, a kompozíció művészi értelmét minden részletében átélik és egy lelki változás részesei lesznek, mely a továbbiakban kedvezően befolyásolhatja jellembeli alakulásukat. Egy irodalmi műdarab átfogó megvizsgálása, a művészetet jelentő elemek rendezői szemmel való meglátása, a megmagyarázás részleteinek művészi összeállítása, szóval a nagy előkészület sok időt kíván, tehát nem lehet ilyen apparátussal minden tanácsolt műdarabot a növendékek elé vinni, hanem csak néhányat, melyről az interpretáló tanár akár a megsejtés erejével, akár tárgyi bizonyossággal megállapítja, hogy a művészi elemzésre szánt alkotásban örök esztétikai és etikai értékek létjelentése mutatható ki. A kérdés ezek után az, hogy eléggé indokolt és eléggé mély jelentőségű lenne-e a nevelés szempontjából az ilyen próbatétel, azaz a nagy színpadi rendező művészi, építő munkája az iskolai nevelés célkitűzései szerint is valóban nagy és eredményesen felhasználható értékeket tartalmaz-e. Erről rögtön meggyőződhetünk, ha egy erkölcsi tételt tárgyaló színmüelőadás végső jelenete után átengedjük magunkat azoknak a hatásoknak, melyeket a téma művészi tartalma, de az ábrázolási formában feltündöklő művészet indított meg. Ereznünk kell, hogy az alkotó művész, de éppen úgy a dramaturg is, olyan esztétikai
