Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 8. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Elnöki megnyitó az Országos Református Tanáregyesület budapesti közgyűlésén
Elnöki megnyitó az Országos Református Tanáregyesület budapesti közgyűlésén. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Az ókorban több görög és római költő foglalkozott az emberiség fejlődésével,1 de leginkább ismeretes Ovidiusnak, a legragyogóbb és legszínesebb képzeletű latin poétának, az e tárgyról adott leírása : a négy korszak.1 1 2 Ebben, amint tudjuk, az arany-, ezüst-, réz-, vaskorszaknak megkapjuk jellemző vonásokban kidomborítva a leglényegesebb sajátságait, amelyek olyan találóak, hogy átmentek régóta a köztudatba és sűrűn idézgetjük azokat, mint szállóigéket. Bennünket azonban most ez alkalommal az a közfelfogás érdekel leginkább, amely szerint már maga Ovidius is benne élt volna a vaskorszakban s azóta szakadatlanul tart ez a „ferrea aetas“. A költő által vázolt jellemző tulajdonságok legalább is erre látszanak mutatni : az oly erkölcsi vétségek és bűnök, valamint egyéb jelenségek és adatok ugyanis, melyek valamely közélet igazi képének lefestésé- ben annyira jellegzetesek és Augusztus császár korát hűen ábrázolták, nemcsak akkor voltak tények és valóságok, hanem azok ma is. Azonban, ha az ember vizsgálódó szemekkel mélyebben beletekint a mostani időkbe — nemcsak éppen a legutóbbi másfél évtizedet értem, hanem visszamegyünk szinte a múlt század közepéig —, akkor hajlandó a római költő felosztását túlhaladottnak, elavultnak minősíteni. Mostanság már mégis csak más időket élünk, más pennával írunk. Azaz : nem írunk, hanem gépelünk. És a hangsúly ezen a szón van : gép. Mióta a gőzgép első kezdetleges alakjában működésbe 1 Sophokles : Antigone, 353- 364. vs. : „És (az ember) magától tanulta meg a beszédet is, a röpke gondolatot is, a városalkotó gyülekezéseket és megtanulta kikerülni a zord hidegnek szabad ég alatti nyilait, meg a szakadó záport leleményesen ; a jövő semmi változásával szemben sem tehetetlen, még a súlyos betegségekből kivezető utakat is kieszelte : egyedül a haláltól való megmenekülést nem fogja elérni soha.“ Tehát az ember szellemi fejlődésének a fokozatai : 1. Beszélés. 2. Gondolatközlés. 3. Társadalomalkotás. I. Házépítés. 5. Előretörés a művelődésben a halál kikerülésének a küszöbéig. Horatius, Sat. I. 3. 99—106. vs. ; itt a fejlődési fokozatok: 1. Állatiasság (animalismus). 2. Beszélés. 3. Társadalomalakítás. 4. Törvényhozás. Mindenesetre mind a két költőnek igen érdekesek ezek a megjegyzései és megfigyelései, amik az emberiség szellemtörténeti folyamatait iparkodnak megmagyarázni. 2 Ovidius Métám. I. 89- -150. vs. 1 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE
