Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 2. szám - Hazai irodalom

PROTEST AX S TAX ÜGYI SZEMLE

80

„a lángoló mezőn átballagó paraszt avott ruháján aranyként szikrázik a fény“ és alkonyaikor, mikor „a jegenyék ujja lengve int, s meghátrálnak a fényfálánkszok. . . s a futó király lehunyja nagy forró szemét. Álmára szent csöndes zenét perget az est halk gitárja“. (Tündöklő (öld.) Talán az Alföldet is azért szereti, mert korláttalanul tárja ki széles mellét az életetadó napnak.

Ez a modern napimádó a szónak is művésze. Bőségesen ömlő és áradó mondanivalóját nemes ízléssel szorítja korlátok közé. A bőbeszédűségre alkalmat nyújtó szabad vers nem csábítgatja kilengésekre. Különösen rövidebb versei tűnnek ki mesteri ökonómiájukkal. Vannak költeményei, melyek olyan módon tagolódnak három részre, hogy az utolsó rész tartalmazza csattanóként a főgondolatot, de a csattanó bántó élessége nélkül. (Túl a rozson. . .) Nem egy verse drámaian gyorslélekzetű. A költő ,,pór-apái“-nak élete A halálhoz c. versben pl. csak ennyi: ...„daloltak, szerettek, fájtak, szenvedtek, s aztán bátran visszasimultak a földbe“. Ez az eljárásmód, még inkább a színkeverés egyszerűsége (ezüst, arany, bronz, acél, ón, rubin, tűz) és az epikus-szélességű és plasztikájú jelzők gyakori alkalmazása (széles-mellű, meleg-szájú, gyorsujjú, szépfejű, patkó-nyomos, stb.) a népköltészetre utalnak, melynek tele- vényéből úgy látszik — szívesen szítt táplálékot Sinka költészete.

Mindent összevéve : e kis kötet nem puszta ígéret ; több annál : beváltott ígéret. Egy cseppet sem csodálkoznánk, ha szerzője csakhamar helyet kapna abban a fényes galériában, melybe neves lírikusaink tartoznak.

A kötet a szeghalmi református reálgimnázium áldozatkészségéből látott napvilágot, az előszót hozzá Fülöp Károly és Fája Géza írták. Pélerjfy László.

Eesedl István : Utazásom a Szentföldön. Ütirajzok. Debrecen, 1933. Kapható a „Méliusz“ könyvkereskedésben. Ára 1.50 P. A szerző sajátja.

Amikor Ecsedi István könyvét megkaptam, két angol, három német könyv mellett Patai József : A föltámadó Szentföld (Múlt és jövő kiadása), Zadravetz István és Lippay Lajos dr. : Krisztus szülőföldjén (Szent István- Társulat) c. műveit már átolvastam. Régóta ismerem Erődi Béla könyvét is Palesztináról. így zsidó, katolikus, protestáns, egyházi és világi szempontokat egyaránt feltáró munkákban gyönyörködhettem.

Őszintén megvallom, mégis örültem Ecsedi István könyvének, aki még debreceni református tanítóképzőintézeti tanár korában elindult Keletre, a titkok földjére. T. i. a legtöbb emberit Ecsedi hozta haza a Szentföldről. Az igaz, hogy ő utazott a legemberibb módon : III. osztályú hajón, vasúton, ahol az elfogyott, az apostolok lovain, gyalog. így igazán nem mások után. könyveket másolva, hanem személyes tapasztalatai alapján szólaltatja meg a titkok földjét. Debrecenből kivándorolt zsidó család revén jobban be tud tekinteni a keleti elzárkózottságban élő tömegek leikébe, mint aki csak a hivatalos idegenvezetők kíséretében jár. Meglátja az isteni Mester életét, annak színhelyét, a tettek mezejét. Megelevenedik előttünk az ó- és újtestamentum földje, életre kelnek a rögök, beszélnek a kövek. A nyelv érthető, világos, hiszen Ecsedi István az ő közvetlen debreceni kálvinista nyelvét, a legkiválóbb magyarok, az alföldi cívisek világos, egyszerű nyelvét használja. Ez a nyelvezet nemcsak nekünk, felnőtteknek, hanem a tanulóknak is érthető, érdekes, azért kedvvel olvassuk, gyönyörködünk benne, miközben végtelen sokat tanulunk.

Annakidején Csizmadia Lajos theol. akad. professzor könyvét olvastam annyi élvezettel (Sylvester bibiiai kézikönyve ; összeállította : dr. Czeglédy Sándor ; IV. kötet, Bibliai földrajz és természetrajz), mint most szerzőnkét s őszintén mondhatom, sokat tanultam belőle. Ott van Haifa képe, Tel-Aviv fejlődése, a földművelői zsidótelepek és telepesek. Nehéz a földmíves munkája szerte a világon, ezért bizony Zsidóországban is jobb szeretnének kereskedők, szellemi munkások lenni a zsidók, mint túrni a földet, számot vetni az ismeretlen égi (természeti) elemekkel : eső, fagy stb. Ha van tőke, amit európai és amerikai gazdag zsidók adnak össze, akkor jönnek lassan a közművek : utak, épületek, csatornák, völgyzáró-gátak, szántó-vetőgépek stb. De, ha nincs pénz, akkor még ott a zsidók sem tudnak teremteni, nem tudják