Protestáns Tanügyi Szemle, 1934

1934 / 2. szám - Barcsai Károly: A népiskolai módszertan tanítása

PROTEST ÁSS TANÜGYI SZEMŰ-:

e>:?

a módszertanban, melynek elméletét a pedagógia tanárán kívül a közműveltségi tárgyak tanárai is tanítják.“ (Ut. 23. I., 5. bek.)

Az egyesség biztosítása érdekében ugyancsak az Utasítás rendeli, hogy ,,...a közműveltségi tárgyak tanárai alkalmazkodjanak módszertani tanításukban a pedagógia tanára által követett és a tanári értekezleten az intézet és a gyakorlóiskola didaktikai munkájában alapul elfogadott általános elvekhez“. (Ut. u. o.)

A módszertani oktatásban elsősorban az 1925. évi népiskolai Tanterv alapelveihez kell egységesen igazodni. Az alapelvek sorában a következőket emeljük ki : A tanító alkalmazkodjék a népiskolai gyermek egyéniségéhez, a való élethez és népünk gyakorlati szükségleteihez. Tartsa szem előtt a harmonikus nevelés elvét. A szellemi erők gépies foglalkoztatása helyett eleven készségek fejlesztésére törekedjék. Igazodjék a szemléltetés újabb követelményeihez és szabad teret biztosítson a cselekedtetve tanítás elvének. Általában az önkifejlést iparkodjék lehetővé tenni.1

Az egyes népiskolai tárgyak módszertanának tárgyalásakor a következő elvek legyenek irányadók :

A beszed- és értelemgyakorlalok középponti szerepet töltenek he a népiskolai tanításban ; áthidalják a család és az iskola nevelését. Azzal, hogy a gyermek otthoni életét, játékosságát, foglalkozását, a mesét stb. áttelepítik az iskolába, a gyermek érdeklődését nem engedik elapadni, hanem az otthonból fokozatosan az iskolai munka felé terelik. Az ismereteket megalapozzák és a tanítás tárgyai közti kapcsolatokat erősítik. Szabad utat nyitnak a gyermek tevékenységének és természetes kifejező ösztönének.

Az olvasás-írás tanításának alapja az írvaolvastató eljárás. A régi, főkép értelmi jellegű írvaolvastató eljárást azonban ki kell egészítenünk a lélek másirányú foglalkoztatásával is. A tanítást élénkítő és az érdeklődést fokozó fonomimikai, kinesztéziás, jelképes és játékos eljárást tehát egyaránt alkalmazzuk, de nem egymagukban, hanem mindegyik eljárás elfogadható részleteit felhasználva, egyesítell módszer szerint járjunk el.

Az olvasmány tárgyalása á I a tanítás legbecsesebb eredményét az olvasmány tartalmának mindenirányú felhasználásával érjük el. A formában és tartalomban egyaránt értékes olvasmányok gazdagítják a gyermek tudását, nemesítik érzelmeit és irányt szabnak akaratának. Megbecsülhetetlen esztétikai képzőerejük nagy sikerrel vonható be a tanításba. A gyermekköltészet és irodalom kiváló termései a valláserkölcsi és nemzeti szellem ápolásának is hathatós forrásai. A tanító iparkodjék mindezt a sok értéket a gyermek lelkében élő ismeretek, emlékek, érzelmek felszínre hozatalával, a szabad hozzászólások, egyéni értékelések biztosításával, elmélyülő beszélgetéssel, a szépségek megéreztetésével stb. gyümölcsöztetni.

Az írástanílás módszerében még teljesen kialakult álláspont nincs. Az újabb irányú törekvések az írástanítást teljesen át akarják alakítani. Üj betűtípust és új írásmódot (legtöbb esetben állóírást) akarnak meghonosítani, egyúttal más íróeszközök használatát is szükségesnek tartják. .

A fogalmazás a tanuló lelkének megfigyeléseken és élményeken alapuló, megkötöttség nélküli, eredeti kifejező erejét fejlessze. Anyaga önként adódik a gyermeki élet közösségében, egyezéseiben.

A népiskolában nem száraz, elvont nyelvtant tanítunk, hanem az élő nyelv sajátságai, helyes használata, írása, kifejező ereje és szépségei iráni ébresztünk érdeklődést és szereztetünk gyakorlati tapasztalatokat.

1 Az alapelveket bővebben kifejti Harcsai ,/. és Harcsai K. Népiskolai Módszertana (ö. és köv. 1.).