Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Barcsai Károly: A népiskolai módszertan tanítása
64 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Nem elvont számtant tanítunk, hanem a gyermek életében előforduló számolási jeladatok megoldásának célszerű, természetes gyakorlati módjára vezetjük rá tanítványainkat. Szemléltető eszközül tárgyakat, pénzt, érdekes rajzokat, számképeket stb. használunk. Nem elvont méréstannal foglalkozunk, hanem a környezetben is feltalálható tárgyakon, testeken, síkidomokon stb. ismertetjük fel a térbeli és alaki sajátságokat ; főcélunk azonban az legyen, hogy tanítványaink a mérésben szerezzenek gyakorlati jártasságot. Népiskolai földrajzi oktatásunk nem szorítkozhatik puszta adatközlésre és letér már az egyoldalú rajzoltatás és utaztatás útjáról. Immár a tájak életét a jelenségek oksági kapcsolataiban iparkodik megismertetni. A környezetből indulva ki, közvetlen földrajzi tapasztalatokra és közvetlen vagy közvetett szemléltetésre támaszkodik. Segítségül felhasználja a helyes térképszemléletct és térképábrázolást. A történelmi oktatásnál tartsuk szem előtt, hogy a gyermeket az eleven élet érdekli. A történelmi események során az ember áll hozzá legközelebb ; a nagy emberek törekvéseiben és alkotásaiban ismeri föl legjobban az egyes korok szellemét. Azért a történelmet életrajzi alapon tárgyaljuk. Arra törekedjünk, hogy a történelem akaratindító nemes érzelmek és a tettekben nyilvánuló igaz hazaszeretet forrása legyen. A múlt tanulságai neveljék a gyermek értelmét és erkölcsét. A polgári jogok és kötelességek tanításánál is a közvetlen tapasztalatok, élmények gyakorlati és erkölcsi tanulságait iparkodjunk leszűrni, mert elvont elméleti fejtegetésekkel, törvények, rendeletek tételes magyarázatával érdeklődést nem ébreszthetünk és célt nem érhetünk. A gyermek érdeklődését a természetben előforduló változások, jelenségek állandóan lekötik. Figyelemmel fordul az állat-, növény- és ásványvilág felé is. A természet életét a maga egységében szemléli. Azért a népiskolai tanterv a természeti oktatás anyagát nem szakítja ki az élet egységéből. A vegytani oktatásban elsősorban a háztartásban és a gazdaságban előforduló anyagok, vegyi készítmények megismerésére, a lermészeltani oktatásban bizonyos eszközöknek (szerszámoknak, készülékeknek, gépeknek stb.) természeti törvényeken alapuló gyakorlati alkalmazására alapítsuk tanításunkat. A természetrajz tanításában a száraz leírás, rendszerezés és szótanulás helyébe a gazdasági jelenségek alapján nyugvó biológiai tárgyalást állítsuk. Az érdeklődés egyik főforrása a szabad természet, amelyet kirándulásokkal is hozzunk közelebb a gyermek leikéhez. A természet iránti érdeklődést és a tevékenység vágyát gyűjtőmunkával és a természetben való egyéb foglalkoztatással is fokozzuk. A gyermekek álla- okat (nyulakat, galambokat stb.) gondozzanak, növényeket ápoljanak ; a természet világában megfigyeléseket végezzenek, kitűzött feladatokat oldjanak meg. egyszerű kísérleti eszközöket készítsenek, kísérletezzenek stb. A gyermekeknek a gazdaság iránt való érdeklődését az iskolai kertben és a háztartásban végzett munkálatok, gazdasági irányú kirándulások stb. tartsák ébren. A népiskolai egészségtani oktatás a testi életre irányítsa a gyermek figyelmét és az egészséges életmódra való szoktatással, valamint alkalmi és rendszeres egészségügyi ismeretek nyújtásával, ezek gyakorlati alkalmazásával tegye tudatossá a tanuló előtt az egészség értékét és megbecsülésének szükségességét. A rajzoló-készség különböző fejlődési fokozatokon megy keresztül. A gyermek kezdetben csak emlékezet és képzelet alapján rajzol. Rajzait egyideig változatlan egyformaság jellemzi. (Szubjektív rajzolás foka.) Körülbelül isko- lábalépésétől kezdve már a megfigyelt dolgok szemléleti rajzolására tér át és mindjobban alkalmazkodik a valósághoz. Ezzel lépésről-lépésre elérkezik az objektív rajzolás fokához. 10—11 éves korától kezdve pedig rajzai már egységesebb szerkesztő munkásságról tanúskodnak, vagyis a gyermek eléri a szerkesztő rajzolás fokát.
