Protestáns Tanügyi Szemle, 1934
1934 / 2. szám - Cziriák Béla: A középiskolai vallásos nevelés kérdéséhez
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 57 mindent vállal, minden egyesületben eleget tesz a tanárok által előírt kötelességeknek. Készül egy napra 5 tantárgyból, házi dolgozatokat ír, egyesületi dolgozatokat, bírálatokat készít, kötelező olvasmányokat olvas, privát órákra készül, gyorsír, hegedül, rajzol, de úgy ám, hogy reggel fél 8-tól, amikor a mindennapi istentiszteletre indulni kell, délután egy óráig megfeszített agymunkában, idegfelvontságban vonaglik. Le nem pihent gyomoridegekkel eszik és félelemben, hogy elkésik a délutáni iskolai teendőktől. Mikor más robotosra eljön az áldott vasárnap, ő készül a vasárnapi önképzőköri, ifj. egyesületi vagy Soli Deo Glóriái munkára és a 9 órakor kezdődő istentisztelettől kezdve az önképzőköri gyűlés stb. befejezéséig délután 1 óráig, mint a rab madár vergődik a kalitkában. Délután hétfőre készül. Vele úgy vagyunk, mint a rakott szekérrel, hogy nincs megrakva úgy teherrel, hogy még ne tehetnénk rá. Ez a lelkiismereteseknél utoljára is undort, életunalmat, esetleg összeomlást eredményez, a nem lelkiismereteseknél csalást, nagyképűsködést, felületességet, tudatlanságot, a sok iskolai szereplés önhittséget, szerepelni vágyást, tolakodást, mindent, csak nem a vallásos, egyházias és hazafias életet. A régi irány nem így és nem ilyeneket nevel. Nem túlozza a kívánalmakat, az imádkozást sem, az istentiszteletek számát sem, a nagyok egyházi életét sem, a presbiterkedést sem, a bíráskodást sem, a többi vallásos egyesületben való nagy munkát sem kívánja, szóval nem kíván mindent, amit még a felnőttek sem tudnak teljesíteni. Nem kívánja azért, hogy a lelkiismeretesek meg ne roppanjanak, a nem lelkiismeretesek meg a felületességre jobban rá ne szokjanak. Nem túloz a nevelésben, de azért nevel, sőt éppen azért nevel. Az ő neveltje is szereti az Istent és igyekszik úgy élni, ha nem mondja is magát hívő lelkületűnek, élményekben gazdagnak, élőkeresztyénnek. Imádkozik, ha talán nem is úgy, adakozik, ha nem a külföldi módon is, megjelenik az istentiszteleteken, ha nem is mindennap. Heéri kevesebb misztikummal is. Mint egyháztag, teljesíti kötelességét. Egész életében jár az aranyközépúton, amelyen nincs sem hitetlenség, sem a misztikumban elmerülés, nincs sem erkölcstelenség, sem szenteskedés, sem egyháziatlanság, sem egyházi elbizakodottság, türelmetlenség. Vallásos Krisztushoz hasonlóan. Azért hát ne mondjuk, hogy a régi irány nem nevel, vagy hogy nem jól nevel, mert nevel, de más eszközökkel, nevel, de más embereket és nem rosszabb keresztyéneket. Ez persze nem szentírás, csak az én egyéni véleményem. Hogy elmondom, talán nem vétek a mások más meggyőződése ellen? Én nem vonom kétségbe, hogy a másik irány hívei jó szándékú emberek, de ők a krisztusi vallási életet másképpen látják, ezért ők viszont helytelenítik a régi irányt. Gondolkozzunk a dolgon minél többen, nem azért, hogy egymást bántsuk, hanem, hogy a krisztusi élet nevelésének a módját annál jobban felismerjük és alkalmazzuk.